Ki hogy viseli, az 'na ezen is meglátszik a szülés' című beszólásokat és pillantásokat?

Én 55-60 kiló voltam világ életemben. Aztán volt egy betegségem, melyet elkezdtek kezelni az orvosok. Szerencsére sikerrel jártak, de mellékhatásként feljött rám +15 kiló.

Akkor kicsit depressziós lettem és sikerült a mértéktelen evéssel +10 kilót felszednem.

Ekkor teherbe estem (terveztük ugyan, de nem pont akkor és olyan "hirtelen") és a terhesség alatt komplikációk léptek fel.

9 hónapból 5,5 hónapot bent töltöttem a kórházba. Úgy hánytam, mint ha megnyitnék egy csapot. Konkrétan csak folyt belőlem minden és nem látszott, hogy hol lesz a vége.

Majdnem kiszáradtam és teljesen legyengültem. Ehhez hozzájött még az előző betegségem, ami kiújult.

Elkezdtek újra gyógyszerekkel kezelni.

Végül 105 kg voltam, amikor megszületett a lányunk.

Szülés után elindult lefele a súlyom. Ez jobbára annak köszönhető, hogy rengeteg víz eltűnt.

95 kg voltam így a végére.

Aztán 1,5 év után kezdtem magam "elfogadni". Úgy döntöttem, hogy a lehetőségekhez mérten megpróbálom elfogadni magam.

Végül eljártam esténként (amikor már sötét volt...) futni. Eleinte csak kocogtam és nem sokat bírtam, de próbálkoztam.

Igazából nem azért csináltam, hogy fogyjak, hanem azért, mert kellett valami, ami lefoglal és eltereli a gondolataimat.

Szóval végül jelenleg 65 kiló vagyok. Ez lassan már 10 hónap munkának az eredménye.

Tudom, sokan utálják és megvetik, de nekem Rubint Réka is erőt adott.

Na, nem azért, ahogy kinéz, hanem azért, mert minden egyes nap emlékeztet arra, hogy megtudom csinálni és hogy sose adjam fel, mert akkor nem másoknak lesz rossz, hanem nekem. :)

Szerintem azért szólnak be, mert tudják, hogy mélyen érint. Amilyen kis bunkó vagy meg sajnàlni sem tudlak :-)!

170/87 voltam, most meg csak 170/61:-)