Nem szeretném, ha a túlélésről szólna a várva várt baba nevelése, mit tehetek ez ellen?
7 hónapos, kezdettől fogva nehezebb eset, ölbebaba volt sokáig, nehezen alszik el, nehezen eszik, sokszor ébred, pár hetes kora óta folyamatosan szórakoztatni kell. Nagyon nehezen viselem már, hogy több mint féléve nem tudtam magam kialudni, fogytán a türelmem. Nagyon szeretem, okos, szép, maga a csoda, csak sok már, hogy mindig van valami, most épp fogzás, mozgásfejlődés.... Nem volt még sírva hagyva, most az éjszakai evésről azonban le akarom szoktatni, mert se ő, se mi nem tudjuk magunka kipihenni, ráadásul nem reggelizik emiatt. Annyira hisztisen megy az elalvás, hiába altatom, hogy sokszor végigfut a fejemben, hogy beteszem a kiságyba és sírjon, nem érdekel már...
Az első hónapokban sok mindent kibírtam, elfogadtam vele kapcsolatban, hogy nappal csak rajtunk aludt, max egy órát, hogy 2 óránként evett, hogy állandóan szórakoztatni kell stb-stb, de már mintha nem menne...
Én lányom is ilyen baba volt, az éjszakáink úgy oldódtak meg, hogy kivettem a babaágyból és velem alszik a kanapén. Mióta tudok aludni (előtte éjféltől átlag 4-5ig üvöltött) azóta ezerszer kiegyensúlyozottabb vagyok. De még így is boldogan mentem vissza a gyerek 1,5 éves korában dolgozni. Mióta nem vagyunk 0-24ben együtt, sokkal könnyebb.
Az én barátnőimnek is "álomjó" babáik vannak, akik esznek, alszanak, magukban elvannak, mind tervezi már a tesót, nálunk nem lesz ez téma még jó pár évig, az biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!