Hogyan tudnánk segíteni neki?
Párom nővére 37 éves, első terhessége, de öt hónapja a férje sajnos elhunyt. Sógornőm most 31 hetes hetes terhes, ráadásul ikrekkel. Nagyon nehezen, 6 év próbálkozás után, lombikkal sikerültek a babák.
Értelemszerűen nagyon maga alatt van, 13 év házasság után hunyt el a férje, jelenleg a legtöbb, amit tenni tudtunk, hogy kerestünk neki egy remek pszichológust (ismerősi körből), akivel hetente kétszer beszélget. Viszont a férje a házasságkötésük óta nem igazán engedte dolgozni, az elején még igen, de úgy 10 éve már otthon van, szóval a férj volt a családfenntartó. Most itt maradt pénz, egzisztencia és tapasztalat nélkül két pici gyerekkel, semmi megtakarításuk nem volt. Amit tudtunk, megvettünk neki, de mi sem bírjuk anyagilag jobban segíteni, mert nálunk is baba lesz nemsokára. Kapott tőlünk babaruhákat, egy kiságyat és néhány apróságot, de még a rezsit is mi fizetjük helyette. Hogyan tudnánk még segíteni neki, hogy minden meglegyen a picik érkezésére? Egyelőre semmi mása nincs, csak amit tőlünk kapott. Úgy beszéltük meg vele, hogy a babakocsit és a második kiságyat majd az egyszeri anyaságiból veszi meg, illetve a védőnője segített annyit, hogy tudott szerezni neki két légzésfigyelőt és egy mérleget. Családsegítőben nem tudtak segíteni, de sógornőm amúgy sem nagyon küzd. A férje halála óta szörnyen depressziós, magába fordult, hiába biztatjuk hogy gondoljon a picibabáira, nekem nagyon úgy tűnik hogy már feladta a küzdelmet. Hogyan segíthetnénk neki, hogy mindene meglegyen a babák érkezésére? Kihez fordulhatnánk még ilyen helyzetben?
válasza:Szia!
Mi Karcagon, ő Debrecenben. Minden másnap megyünk hozzá, szóval hetente csak arra majd' 20.000 forintunk megy el, hogy látogassuk, plusz fizetjük a rezsijét, mi meg lassan már éhezünk, ennél többet tényleg nem tudunk már tenni. Felajánlottuk, hogy költözzön ide hozzánk, de nem igazán akarja.
Segélyszervezet itt nálunk nem nagyon van, Debrecenben biztosan jobb a helyzet ilyen szempontból, de mint írtam, ő nem nagyon küzdd, nem tesz semmit. A netes, facebook-os oldalakat próbáltam, de ha nem ül előtte az ember napi 24 órát non-stop, akkor mire reagál, már régen lecsaptak a holmira. A védőnővel nem tudom, mi a helyzet, majd megkérdezem róla, ha megyünk holnap.
válasza:Ha a férje nem akarta, h dolgozzon, akkor feltehetően jó anyagi helyzetben voltak. Abból nem maradt valami?
Valami eladni való? Pl. ház csere kiesebbre, autócsere. Esetleg mindent eladni, és beköltöztetni Debrecenbe (nem hozzátok).Attól tartok, h a szülés után még több gondotok lesz.
válasza:Tiszteletreméltó, ahogy gondoskodtok róla, de lényegében ugyanazt csináljátok, mint a férje és így soha nem fog önállósulni. Ha megengedhették maguknak, hogy a feleség ne dolgozzon (ráadásul lombikoztak, ami ugyancsak nem két fillér), akkor felelőtlen dolog volt megtakarítás vagy életbiztosítás nélkül éldegélni.
Ami nekem eszembe jutott:
- lakás és autó (ha van) kisebbre cserélése,
- férj egykori munkahelyén megérdeklődni, hogy nincs-e valami méltányossági "segély" az özvegy részére vagy egyéb okos módon nem tudnak-e valamiben segíteni,
- baba-mama klubokban érdeklődés feleslegessé vált és ingyen elvihető ruhák/holmik iránt,
- férj szüleitől segítségkérés, hiszen mégiscsak a leendő unokákról van szó,
- kihúzni sógornőt a lelki mélységből, ugyanis nagyon rossz hatással lesz a babákra ez az állapot.
válasza:Igen, jól írta egy válaszoló, szerintem utána kellene nézni az életbiztosításnak, egyebeknek. Biztos van valami, ha csak a férje dolgozott. Keressétek meg, forgassátok fel a házat.
Ikreknél szoktak segíteni a háztartásban az önkormányzattól, szerintem onnan kellene keresni valakit, aki ismeri az ügymenetet, szociális osztály, ilyesmi. Biztos, hogy van valami, pl. rendszeres nevelési segély az jár a dupla gyes mellett. És az önkormányzat saját forrásból is adhat segélyt.
Én elajándékoztam egy csomó babáknak való dolgot, a védőnőnk pedig odaadta a rászoruló anyáknak. Talán a védőnője segíthetne ilyenben. Esetleg használatra kaphatna kölcsön babakocsit, vagy kiságyat, bármit.
Van valami szakmája, munkahely lehetősége, ahová mehetne később? Én a helyében keresnék állást és bölcsit már most.
Nagyon sajnálom szegényt, teljesen megértem, hogy maga alatt van. Szép tőletek, hogy gondoskodtok róla. Esetleg a közeletekbe költözés nem megoldható?
Köszönöm szépen a válaszaitokat, mindenkinek ment a zöld kéz.
Biztosan láttátok már a Jurassic Park című filmet... a férje tipikusan az a "nem spóroltam semmin" típus volt. Nagyobb összegű megtakarításuk nem volt, aránylag jól éltek, de hihetetlen pénzeket költöttek el a "semmire".
A házat már meghirdette a sógornőm, áron alul, de egyelőre nincs rá jelentkező. Életbiztosítás, ilyesmi nincs.
A cég, ahol a férje dolgozott: mi mentünk be megérdeklődni, hogy nincs-e lehetőség valamiféle segítségre, de maszek cégről beszélünk. A vezető nagyon kedves volt, de azt mondta, hogy mivel nem munkahelyi baleset történt, így "nincs kapacitásuk" bármit is tenni.
Jelenleg mi fizetjük helyette a rezsit, illetve két naponta járunk be hozzá Debrecenbe, hogy mellette legyünk és támogassuk. Nem egyszerű, főleg mert ijesztően hidegen reagál a baba-témára. A hozzánk költözést felajánlottuk neki, de elzárkózott. Ettől függetlenül a párommal úgy határoztunk, hogy a kórházból ide hozzánk hozza haza őket - részben, hogy lássuk, hogyan viselkedik a kicsikkel.
Az önkormányzatnál is egyedül csak ő tudna intézkedni, de nem tesz semmit, nagyon magába fordult, így ezek, mint lehetőségek, kizárva. A védőnő már megtette, amit tudott, mi is felkerestünk már rokonokat, barátokat, ismerősöket.
A szülei nem élnek, így nem tudnak segíteni, szó szerint csak mi vagyunk neki, de ennél többet már mi sem tudunk. Kicsit úgy érzem, szélmalomharcot vívunk, próbálunk segíteni valakin, aki nem hajlandó tenni önmagáért. Már tényleg tanácstalan vagyok, még egy csomó dolog hiányzik a picik érkezésére, és elképzelésem sincs, honnan fogjuk beszerezni, vagy mit tudunk még csinálni. És igen, féltem a gyerekeket is: ha nem lép ki ebből a katatón állapotból, nem tudom, mi lesz velük.
Tudni kell, hogy ez nem csak egy özvegy nő depressziója, ők tényleg olyanok voltak a férjével, hogy sokan csak álmodnak ilyenről. Visszahúzódó, csendes pár, akik minden idejüket egymással töltötték, csak a másik volt fontos nekik. Nem tudom, ez a hosszú gyermektelenségnek volt-e köszönhető, talán mindegy is.
Bocsánat, hogy hosszú lett, de egyszerűen már tényleg tanácstalan vagyok. Annyira igyekszünk, ő meg annyira közönyös, hogy az már ijesztő. Persze vannak jobb napok, de sokkal több a rosszabb.
válasza:Kedves 8-as válaszoló!
Igyekszünk, hidd el. A "minden mozdíthatót eladni" egy részén már túl vagyunk, az első három hónapban ebből befolyt összegből finanszírozta a megélhetését és a rezsi egy részét. De ez is mind elfogy egyszer. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!