Anyukák, ti hogy döntenétek, vagy hogy döntöttetek ebben a rendkívül nehéz helyzetben?

Azonosan gondolkodunk, ha beteg lenne a baba,ha az élettel össze egyeztethetetlen betegsége lenne, vagy olyan baj, amivel később csak szenvedés lenne az élete, akkor valószínűleg én sem tartanám meg, pedig nem pártolom a terhesség megszakítást, de neked ott van a másik gyermeked, a családodnak szüksége van rád és egy súlyosan beteg gyermek nevelése mérhetetlen fájdalmat és nehézségeket róna a családra.

Kórházban dolgoztam és volt már rá példa, hogy rossz UH eredményekkel mégis egészséges baba született. Nagyon drukkolok, hogy a méhlepény minta vétel eredménye jó legyen és ne legyen semmi baja a babátoknak!!!!!!

Én a helyedben elmennék minde féle vizsgálatolra, szürésekre. Mindegyiken fogtok kapni valami eredmémyt, ezek alpján mérlegelnék az orvossal és a férjemmel együtt. Ha beteg a baba, vagy nagy valoszinüséggel az, én nem vállalnám. Nemcsak magam miatt, hanem mert a gyereknek sem jo, plusz a már meglévö gyeremmel sem tehetem meg azt, hogy ö teljeden a háttérbe szoruljon egy esetlegesen beteg kisteso miatt. Na meg az ö nyakába fog szakadni teszem azt 20 évesen egy beteg testvér gondozása.

Szoval amennyire lehet, utánajárnék, vizsgálatokkal megprobálnám kideriteni, hogy egészséges-e, vagy ha nem, milyen magas a kockázat. Ezután döntenék

A Máv kórház jó, de én inkább kérnék időpontot a Géndiagnosztikai központba, ahol a legjobb orvosok, biológusok, szonográfusok dolgoznak. Akár e-mailben, akár telefonon elmondod a problémát, nagyon gyorsan adnak időpontot. Sokkal jobbak, újabbak, precízebbek a gépeik, ráadásul ezek a dokik kifejezetten a betegségek szűrésére ill. a rendellenességek keresésére fókuszálnak.

Ha ott kimondják, hogy baj van, akkor sajnos, tényleg az van.

Egy régi kollégámék jártak hasonlóan, a második (tökéletesen egészséges terhesség, egészséges kislány után) várandósság alatt kiderült, hogy súlyosan Down-kóros a magzat. Mire mindent végigjártak, a 20. héten kellett megszülnie a babát. Mit mondjak?! Kis híján összeroppantak. Viszont most már a teljesen egészséges babával már a hatodik hónapban járnak. Szóval remény van.

Kérj konzultációt, több szakvéleményt, menj magánintézménybe, csináltass több vizsgálatot.

Nem tartanám meg betegen. Az elsőszülöttnek is borzalmas élete lenne egy beteg tesó mellett.

Az összes lehetséges vizsgálatra elmennék, utána meghoznám a döntést. Most, ebben a helyzetben még nem lehet dönteni.

Van fogyatékkal élő gyerek a családban.

Ha előre tudnám, hogy akár csak egy halvány esély is van arra, hogy nem lesz egészséges, akkor nem tartanám meg. Életen át tartó szenvedés, nem csak neki, hanem a szüleinek is. Másikat nem is mertek bevállalni. Ráment a házasságuk is, most válnak... szóval én még futnék egy köt, hátha ki lehet deríteni valamit, de inkább elvetetném. Inkább próbálkoznék egy újabb babával.

Sajnálom.

Minden létező vizságálatot megcsináltatnék,amit kell, és ha kiderül, hogy tényleg beteg, csak akkor vetetném el. Tudom idővel egyre nehezebb, de az azonnali megszakítást nem semmiképp sem választanám. Azzal a tudattal sem lenne könnyebb élnem, hogy lehet, hogy egészséges volt, és én nem adtam neki esélyt.

UI. Teljesen más, de a genetikai ultrahangon a kisfiamnak rövidebb volt a combcsontja az átlagnál/normálnál. 2% esélyt adtak a Down szindrómára, de a magzatvízből kiderült, hogy semmi baja.