Miért nem örül senki a terhességemnek? Más is volt már ilyen helyzetben? Hogyan léptetek túl ezen?

A gyermekvállalással sok mindent megtanul az ember. Nem csak a pelenkázást, éjszakázást, türelmet, de azt is, hogyan ne engedje meg, hogy mások beleszóljanak a magánéletébe, családi életébe. Nálatok ezzel a leckével indul a folyamat. Szigorú szabályokat kell húzni azzal kapcsolatban, kivel-mit beszéltek meg, kinek a véleményét vagytok egyáltalán hajlandóak meghallgatni! Ha valaki ilyeneket mond, nyíltan meg kell neki mondani: Semmi - közöd - hozzá!!!

Legyetek nagyon boldogok! És védjétek a családi burkot, ahová a pici érkezik, mert néha a legjobb barátokból lesznek ilyenkor az ellenségek! Minden témában kaptok majd kéretlen tanácsot, erősítsétek egymást és az egységeteket, mert szükség lesz rá!

5-ös válaszolóval egyetértek.

Az, hogy aggódnak, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem örülnek, bár a gyerekvállalás mindenkiből mást hoz ki. A leendő nagyszülők lehet, bepánikoltak, hogy így már "öregebbek" lesznek, a tesók meg lehet, hogy nagyon szeretnének gyereket, csak valami miatt (munka, vagy egyéb ok), még nekik nem lehet, avgy csak alapból nincsenek oda a gyerekekért, és nem akarják majd pesztrálni. De ezer más oka is lehet, most hirtelen ezek jutottak eszembe azok alapján, amiket kifogásnak hoznak fel.

Az meg, hogy valaki mennyire idős vagy fiatal a gyerekvállaláshoz annyira relatív, nekem fura, hogy a 27-28 éves kort ők fiatalnak tartják. Van, akinek ilyenkorra már több is van.

Én viszont gratulálok nektek, ha már ők nem örülnek, és sem felelőtlennek, sem túl fiatalnak nem gondollak! Szerintem mindig öröm, ha egy új élet érkezik, ráadásul nálatok teljesen normális körülmények közé.

Leírom az én/mi helyzetem/helyzetünk.

22 éves vagyok, párom 25. 2,5éve vagyunk együtt. Párom külföldi, itt élünk a családdal, nekem otthon van egy kis hitelem. BABÁT VÁROK! 33hete... Anyuék felvetették a lehetőséget, hogy gondoljam át, nem-e akarom elvetetni, mert azért nem túl stabil ez az állapot... DE NEM! Mivan ha soha többet nem lehet utána gyerekem?

Jah a poén. Páromnak épp nem volt munkája (nekem sem még a papírok hiánya miatt), vasárnap teszteltem pozitívat, hétfőn hirtelen felvették egy helyre... Azóta már szinte mindent előteremtettünk a csöppségnek, 1-2apróság van még, ami kelleni fog (kórházi cucc nekem, pelenkázó). Bár hazudok, mert kaptunk pár rucit a kicsire, meg egy kiságyat, de ezen kívül a többi önerőből ment.

Meg fognak békülni vele, hogy babátok lesz, ne hallgass senkire!

Boldog, stresszmentes babavárást!!

Az eletkorotok alapjan nem vagytok tul fiatalok a gyerekhez, sem az eletvitel alapjan amit leirtal (kulon eltek, nem szorultok masra anyagilag, stb.). Viszont a gondolkozasod nem tunik felnottesnek - es ezt most mindenfele rosszindulat nelkul mondom, es epito kritikanak szanom. Mert amig a csaladodnak vagy a parod csaladjanak akarsz megfelelni, addig nem szakadtal el toluk teljesen, es ez kesobb problemakat okozhat.

Ezen viszont tudsz valtoztatni: egyszeruen ne foglalkozz vele, hogy mit mondanak. A ti gyereketek lesz, nem masnak szulod. Nem ok fogjak nevelni, eltartani.

Egyebkent meg ha latjak kesobb hogy ezt komolyan is gondolod, meg ok fognak onkent jelentkezni hogy had vigyazhassanak ra. Viszont az ilyen szuloktol semmilyen nagy erteku ajandekot vagy anyagi segitseget nem ajanlatos kesobb sem elfogadni, mert a hozzaallasukbol is latszik, hogy az is csak fel lenne hantorgatva a kesobbiekben.

Nem erdemes idegeskedned miattuk, elvezzetek a babavarast. :)