Apuka GYEDen. Szerintetek mi lehet a pozitívuma illetve negatívuma?

Nálunk férjem van itthon a fiunkkal 7,5 hónapos korától. Most lesz két éves a fiunk, eddig jól bírja. :-) Ha anyagilag bírjuk, akkor nem is lesz bölcsis a fiunk, csak oviba megy, addig itthon lesz a férjem. Nálunk zökkenőmentes volt az átállás, mondjuk mi készültünk rá, így a férjem az elejétől sokat foglalkozott a fiunkkal. Őt nem viselte meg, nem sírt soha utánam, és azt sem mondanám, hogy kimondottan apás, inkább azt mondanám, hogy egyikünkhöz sem kötődik jobban, tehát hozzám sem. Voltak néha konfliktusok köztünk, volt amikor előtört belőlem, de hát egész nap itthon voltál, nem.igaz, hogy nem tudtad megcsinálni kezdetű mondat, de ilyenkor mindig magamba néztem, és rájöttem, hogy nem volt rá ideje, de fordítva is volt, hogy a férjem "vágta a fejemhez", hogy ő egész nap dolgozik, míg én csak nyolc órát, de amit elhagyja egy-egy ilyen mondat a szánkat, rajovunk, hogy hülyék vagyunk és nincs igazunk. Sokkal jobban bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe, így nincsenek nagy viták, toleránsak vagyunk. A férjem minden férfi ismerősének ajánlja, nagyon élvezi. Én sem bánom, hogy így alakult, mert így is sokat vagyunk együtt, nem érzem, hogy lemaradnék bármiről, és anyagilag jobban járunk. A következő gyerekeknél is így tervezzük. Vannak, akik megvetnek minket, volt aki egyszerűen pedofilnak kiáltotta ki a férjem, de nem foglalkozunk mások véleményével. Nekünk így maximálisan megfelelő a helyzet, és csak ez a lényeg. Az fontos, hogy mindenki jól érezze magát ebben a helyzetben, tehát senkire ne legyen rákényszerítve. Nálunk jól jött ki a lépés, hogy a férjem itthon akart maradni, én meg szívesen mentem vissza dolgozni.

Egy ismerős szerint azért akar a férjem itthon lenni a fiunkkal, mert így szabad a terep, hiszen egész nap együtt vannak, ki tudja, hogy mi történik, míg én dolgozom. Az a szerencsénk, hogy seki nem veszi komolyan, mi meg kerüljük, mert félek, hogy beverném az arcát, ha még egyszer előadná a kis eszmefuttatását.