Hogy tudtok jó képet vágni a gyerek azon dolgaihoz, amit ti utáltok?

Nem akarlak megbántani, de látszik, hogy nincs gyereked.

Természetesen egy gyerek valamelyest formálható, viszont ha csillogó szemekkel rád néz, mert minden vágya egy Disney-hercegnős szoba, akkor valamiként (akár kompromisszum mellett) meg fogod neki adni.

Én sem vagyok egy nagy rózsaszín, csöpögős, nyálas nőszemély, de két lányom van, és amikor a rózsaszín korszakukat élték, akkor hagytam. Komolyan mondom, mindenük rózsaszín volt. Rettenet. De hagytam! Nekik öröm volt.

Ja, kinőtték. Teljesen normális gyerekek lettek. :D

Az pedig hogy birka lesz-e vagy sem, az nem a hercegnőktől és Messitől függ, hanem a neveléstől. Szóval tudod majd őt a jó irányba terelgetni (és ez tényleg független attól, hogy Messi lóg-e a szobája falán).

Egyrészt pont az ízlés az, amit remekül lehet formálni, másrészt talán nem a gyerek rendezi be kisgyerekként a szobáját tökekegyedül, valaki megveszi bele a dolgokat.

Nálunk van fiú és lány is, semmi ilyesmi nincs a falon, mert divatok, mániák jönnek-mennek. Nem szeretek félévente festeni, tapétázni.

Én nem bírom a Thomast, vagy a Bogyó és Babócát, nincsenek is a falon. De van nekik könyv, játék, póló, nézik a meséket, el is mesélem százszor nekik. Mert szeretik. Majd megunják és mást fognak szeretni, ilyenek a gyerekek. :) Mikor már a csapból is ez folyik, akkor egyszerűen megmondom, hogy ennyi volt, most valami más lesz.

Oda eljutni, míg a gyerekednek bármilyen kedvence is lesz, egy nagyon kemény út. Benne van nagyon sok orvosi kontroll, szülés, majd hónapokig tartó önfeláldozó éjszakázás, kimerülés és áldozat (most direkt a keményebb részét emelem ki). Mire eljutsz egy gyerekkel odáig, hogy saját ízlése kezd lenni, már olyan szinten benne/vele/oda vagy érte, hogy bár zavaróak lehetnek ezek a dolgok, közel sem annyira borítanak ki, mint mikor még nem is tudtad, hogy lesz-e gyereked, és ha igen, mikor.

Ez egy olyan szintű és mélységű elfogadás egy anyai szívben, amire mindaddig nem tudsz példát hozni, míg át nem éled.

Arról nem beszélve, hogy természetesen a családi közeg és a később (általad) választott intézmény nagyban befolyásolják, hogy mennyire lesz Jégvarázs-Pókember függő gyereked. Alaposan olvass utána majd annak idején, hogy milyen lehetőségeitek vannak, és meg fogsz lepődni, hogy nem csak a sarki suli van, és nem csak egyféle választási lehetőség arra, hogy milyen közösségbe járjon.

Te szabsz határokat a gyereknek, tehát ha valami tetszik neki, akkor meg tudod vele beszélni, hogy az milyen formában lehet a rajongása-tárgya. Pl. nem engeded a szobáját teleplakátolni, viszont lehet olyan ruhája, amin a kedvenc figurája van.

Nálunk is valahogy így volt. Ha volt kedvence, akkor természetesen hagytam, hogy szeresse, élvezze, de persze nem vettem meg minden olyan holmit, amin a kedvencei szerepeltek.

Viszont kinövik a gyerekek ezeket a "hóbortokat", ettől még nem lesznek birkák, meg hülyék.

Unokaöcsém nagyon jól focizik, már 2-3 évesen nagyon jól csinálta, be is íratták focizni, pedig az apja falábú, anyja pedig ki nem állhatja a focit. Ma már 15 éves a srác, és sportiskolába jár. Mindenki büszke rá, pedig mondom nem egy focirajongó-társaság a család. De a gyereknek ez az élete, jól is csinálja, nem hinném, hogy az útjába kellene állni.

A gyerekek formálhatók. De tényleg teljesen felesleges tiltani, vagy fújjolni, ha valami neked nem tetszik.

Majd meglátod, hogy ha lesznek gyerekeid, akkor mit fognak szeretni, miért fognak rajongani, és hogy ez meddig normális. Te irányítod őt úgy is, de tiltani nem kell.

Mikor még csak terveztük a babát egy dologban biztos voltam: Bogyó és Babóca kitiltva a házból minden formában. Meghallottam a főcímdalt, és hányni tudtam volna.

2 éves a kisfiam, és imádja.. :D Szerintem csakazért is :P Ugyan még mindig rosszul vagyok tőle, de ha ezt szeretné, és ez köti le..

Nálunk a nagynál a Monster High a sláger....iskolatáska, tolltartó, tornazsák, stb. A hideg ráz tőle, de nem mutatom ki.

A kisebbnek mindenből jègvarázs, Violetta kell. Ezeket szeretem, szóval nem ügy.

Érdekes, mert nincs a fiamnak olyan mániája, amit konkrétan rühellek. Egy időben az Angry Birds volt a sláger, eleve akkor tetszett meg neki, amikor én elkezdtem vele játszani, bár őt a játék annyira nem izgatta (néha játszott csak vele), de a figurákért rajongott, két évig mindene Angry Birds-ös volt, póló, tányér, kulacs, labda, pulóver, sapka, alsónadrág, zokni, plusz amikor elkezdte a sulit, akkor iskolatáska, tolltartó, mappa, füzetek, tornazsák. Szerintem volt más is, de nem jut eszembe, ez is sok :D Nekem ezzel nem volt semmi bajom, szerintem jópofa figurák, nem zavart, hogy szereti. Aztán évek óta szereti a szuperhősöket is (a férjemmel karöltve), hétvégén együtt nézik az Igazság ligáját (mármint a rajzfilmet), közös kedvenc filmjük A bosszúállók. Most éppen ezzel a témával kell megvenni mindent egyébként. Ilyen most az iskolatáskája (a tavalyi szétszakadt, amúgy nem cseréltem volna le egy év után), a tolltartója (szintén szétszakadt a tavalyi, pedig abból sem vettem volna újat, csak mert épp új dilije van), de pólót meg egyebeket már nem akar, most úgy akar öltözködni, mint az apja (vagy ing, vagy fekete egyszínű póló). Ezeknek egyike sem zavar.

Nagyon nincs szerintem más rákattanása, illetve régen sem volt, vagy csak számomra nem voltak zavaróak, nem tudom. Van pár kedvenc dala, ezeket is szívesen hallgatom (pl. az egyik kedvence a Counting stars). Na jó, egy időben viszont folyamatosan vagy a Gangnam Style-t akarta hallgatni, vagy a Mizut, amik elsőre még viccesek is voltak, de napi 24 órában ezeket hallgatni tényleg kínzás. De alapvetően nem zavart, hogy neki ezek tetszenek, az egyik ovis farsangkor pl. Psy-nak öltözött és imádtam azt a jelmezét, nagyon eltaláltuk, igaz, az óvónéniknek fogalmuk sem volt róla, hogy ő kicsoda, de az összes gyerek felismerte :D