Ez a magatartás mire jó?

Egyébként még a saját lakásomban is (gyerek előtt dohányzó terület volt az egész lakás) megkérdeztem a vendégeket, hogy kit zavar a füst. Jellemző válasz az volt, hogy "te lakásod, ott gyújtasz rá, ahol akarsz", mire mondtam, hogy igen, de a te tüdőd is itt van, úgyhogy megkérdezem.

Aztán kialakult, hogy van olyan nemdohányzó barátom, akit abszolút nem zavar a füst, mellette simán rágyújtok és van olyan, akit zavar, akkor elvonulok.

De még nyitott teraszos vendéglátóhelyeken is végigkérdezem a nemdohányzókat az asztalnál, hogy kit zavar, rágyújthatok-e, vagy menjek arrébb.

Teljesen megértem, hogy a nemdohányzókat védeni kell, gyerekeket, stb végképp. De idegesít, hogy amikor maximálisan odafigyelek másokra, szinte provokálva belesétálnak a füstbe és utána berzenkednek.

Engem pl. az önmagában nem zavar, ha szűk utcán dohányzik valaki és áttolom a füstön a babakocsit, mert az a másfél másodperc "füstbehatás" (ami egyébként rögtön hígul a friss levegővel) éri a gyereket. Budapesten élünk, bőven szív itt szmogot egy sima sétánál is.

Anyukámra (szintén dohányzik) viszont olyan miatt már rászóltam, hogy ha a gyerek látóterében dohányzik, akkor ne mutogassa neki, hogy milyen élvezettel fújja ki a füstöt, vagy Skype beszélgetés alatt se élvezkedjen láthatóan, mert azért nem szeretném követendő példának beállítani. Mi dohányzunk, de természetesen a gyerekemnek ezt nem pozitív, követendő példaként akarom beállítani.

"Miért nem otthon, a kertben cigiztek séta után?"

Jogos, sajnos erős dohányos vagyok. A terhesség alatt is végig kívántam a cigit, de nem gyújtottam rá. Egyetlen egyszer volt egy stresszforrás (családi haláleset), amikor nem bírtam tovább és elszívtam egy cigit. Doki szerencsére megnyugtatott, egy darab cigi az egész terhesség alatt nem fog ártani.

Aztán amint nem volt akadálya, sajnos visszaszoktam rá azonnal. Tudom, káros szokás, de felnőttként úgy érzem, hogy ez hadd legyen az én döntésem, amíg másokat nem zavarok vele.