Hogy tudtál örülni a nem tervezett babádnak?

Én csak majdnem esetet tudok írni.. Késett a menzim pár napja, vettem tesztet. Fura hónap volt, szokatlan tünetekkel. Féltem, hogy mi lesz ha pozitív. Főleg attól, hogy mi lesz így, férjem hogy fogja kezelni (friss házasok voltunk). A felelősségtől is féltem. Egyáltalán nem volt tervezve ilyesmi, került szóba, de mindig úgy, hogy "majd". Közben csináltam a tesztet, akkor attól féltem már csak, hogy a férjem majd nem akarja. Meg volt ijedve ő is.

Na a fordulat... nagyon nem örültünk a negatív tesztnek! Kicsit csalódott voltam. :) 3 hónap telt el, próbálkoztunk is. A férjem elmondta miután összejött a baba, hogy ő aznap óta amikor negatív lett a teszt már vágyott babára. Csak pár hónapig a szónyeg alá sepertük a témát, én hoztam fel, hogy mi lenne ha.. és egyből örült is neki.

Szóval mi örültünk volna a nem tervezett babának, mert ahogy írtam, csalódottság volt a negatív tesz, még 1 óra alatt is ennyit változott a véleményem.

Az első pozitív teszt vegyes érzelmeket hozott elő belőlem. Csak pár hónappal későbbre terveztünk babát, államvizsga előtt álltam.

A férjem este megjött, elmondtam neki. Nagyon-nagyon örült, és akkor már én is. :)

Ikrek születtek végül.