Szeretem a babám, de úgy érzem miatta kerültem csapdába. Hogy fogadjam el a helyzetet?

Az apjával rövid ideig jártunk, mikor rájöttem, hogy nem szeretem annyira, hogy a jövőmet vele képzeljem el, szakítottunk. Szakításunk után tudtam meg, hogy terhes vagyok. Fölkerestem, elmondtam mi a helyzet, mert így tartottam helyesnek. Ő továbbra is szerelmes volt belém, így rábeszélt, hogy jöjjünk újra össze, legyünk egy család. Én amúgy is meg voltam rémülve, hogy egyedül leszek egy babával, pedig még fiatal vagyok, az egyetemet se fejeztem be. Megszületett a babám, akit tényleg nagyon szeretek, rengeteg örömöt okoz nekem. De közben folyton azt érzem vele kapcsolatban, hogy miatta ragadtam benne egy kapcsolatban, amiben nem vagyok boldog. Mégis felelős vagyok a babámért, hogy jó családi háttérben nőjön fel, ezt pedig megkaphatja így. Az apja nagyon szeret engem és őt is, mindent megtesz értünk és tényleg csodálatos apa és férj lenne. Csak én nem vagyok szerelmes belé és talán fiatal vagyok ahhoz, hogy elfogadjam, hogy nekem az életben már nem lesz olyan párkapcsolatom, amiben tényleg szeretem a párom. Pedig szeretem őt is, de kb. mint egy nagyon közeli barátot. Ragaszkodok is hozzá, de pl. a szex már egyre nehezebben megy vele. Mindenki más szerint meg kell becsülnöm ezt a férfit és örüljek, hogy ilyen jó apja van a lányomnak és nagyon boldog család leszünk. Nekem mégis a hatalmas szeretet mellett olyan érzésem van a babámmal kapcsolatban, hogy ő tehet erről a helyzetről. Pedig az eszemmel tudom, hogy ő a legártatlanabb az egész történetben. Hogy fogadjam el a dolgokat?