Szerintetek jól döntöttem, hogy nem kértem felmentést az oviból?

Lévén, hogy ősztől 3 év felet kötelező az óvoda, nem is nagyon tehetsz mást.

Pszichológiailag amúgy már előbb, két éves kortól szüksége van kortárs közösségre.

Véleményem szerintem abszolút jó döntés. Miért lenne baj, ha ő szeretne, és a saját dolgodat is megkönnyíted vele egy kicsit? Te sem fogsz "megbolondulni", neki is egy kiegyensúlyozottabb anyukája lesz. A fejlődésének is jót fog tenni, és a leírásod alapján óvoda érett (de utálom ezt a szót), lesz. Nekem van egy fejlődésben nagyon lemaradt kislányom, idén januártól (akkor volt két éves), heti 2-3 délelőttöt családi napköziben van, pedig a 8 hónapos hugával itthon vagyok. Természetesen fejlesztésekre is járunk, de ettől függetlenül nagyon jót tett neki, minden téren nagyot ugrott azóta (beszéd, járás,mozgás, szociabilitás), és ő nagyon szeret ott lenni.

És hát igen, nekem is könnyebb az a pár óra, mert egyébként teljes figyelmet, ellátást igényel (nem tud egyedül enni, plenkás stb).

Azzal meg hogy mit mondanak mások, ne is törődj.

A saját életedet te éled, a saját körülményeidet, gyermekedet te ismered.

Teljesen jól döntöttél.

Egy ennyi idős gyereknek már nagy szüksége van a gyerektársaságra, plusz ha időben hozzászokik a közösséghez, ahhoz, hogy alkalmazkodjon a közösségi szabályokhoz, sokkal könnyebb lesz neki majd az iskolát is elkezdeni, ha eljön az ideje.

Nem tudom miért gondolják azt, hogy az óvoda csak gyermekfelvigyázó, vagy hogy az egy szükséges rossz.

Akkor engem vajon hogy megszólhattak volna, ugyanis nincs testvére a fiamnak, egyedüli gyerkőc, oda nem tudtam visszamenni dolgozni, ahol az ő születése előtt voltam, tehát én konkrétan munkanélküli voltam, mikor az óvodát elkezdte a fiam. Na és akkor? Nem azért vittem oviba, mert nyűg volt itthon, hanem mert igényelte a gyerektársaságot és mert ez az élet rendje, ez is egy folyamat, amin minden gyerek átesik, szocializálódik és idővel felkészül majd az iskolára.