Szerintetek a család, a gyerekvállalás érték a mai világban?

Igen. Szerintem érték, a legnagyobb az életben. Számunkra minden más csak utána következhet. Sajnos én is elvált vagyok, mert az első férjemnek annyit jelentett az örökkön örökké, hogy az első adandó probléma után kilépett a kapcsolatból. A mostani párom úgy gondolkodik, ahogy én. Egy csapat, egy cél, sok gyerek, harmónia. Minden más csak ezután következhet.

("A saját gyerekemnek hogyan lesz normális értékrendű párja majd?" - most fog születni a kislányom ;-)

Éppen a napokban gondolkoztam el, hogy milyen "régimódi" vagyok e téren. Ha gond volt a házasságomban, megbeszéltük, megoldottuk. 2 gyerekünk van, és bár nem tervezünk többet, de számunkra nagyon fontos a család. Szeretem a munkámat, de első a család, mindenben.

A világ viszont valóban változik, mindenki rohan, a munka az emberek agyára megy, kergetjük a pénzt, a gyerekvállalás kitolódik (mert korán szülni szinte lehetetlen, ha azt nézzük, hogy mije van a mai fiataloknak, önhibájukon kívül).

Valahogy felborult a "rend", és elmegyünk egymás mellett. Nem a megoldás a cél, hanem a "túllépés". Mindenen legyünk túl, a problémát lépjük át. Ezt érzem. S nem, ez nem jó...

Pedig - lehet nyálas duma, de - az egész életben a családnak van csak értelme. Minden más ideig-óráig fontos, aztán már nem érdekes. De a család más. Egy igazi, jó család minden problémára gyógyír.

Kinek mi az érték. Van, akiinek a külső szépség, van, akinek a pénz, vagy a siker, vagy a hírnév, vagy az önmegvalósítás. Van, akinek a család. Ez teljesen szubjektív. Aztán majd mindenki olyan párt keres magának, aki hasonló értékeket követ, a te gyereked is.

Nem szent a család: van ebben valami szomorú, igen, de azért jó is, hogy ma már nem kötelező bent maradni egy kapcsolatban egy bántalmazó, megcsaló, terrorizáló, kihasználó emberrel, nem?

Hát nem tudom, én azt látom a környezetemben, hogy mindenhol érték a család, csak van, aki nem találta még meg hozzá a megfelelő párt, és ezért másra koncentrál. Aki elválik, szerintem az sem jókedvében teszi. Változnak az emberek, és ma már szimplán könnyebb elválni. Én ezt nem is ítélem el az olyan kapcsolatok esetén, ahol súlyos problémáik vannak. Sokkal jobb a gyereknek is, ha elválnak, minthogy állandóan a veszekedést hallgassa.

Mivel rengeteg féle ember van, és a zsák a foltját általában megtalálja, én bízom benne, hogy a gyerekeimmel is így lesz. Amit látok egy általánosabb dologként, és elszomorít, hogy sokan feladják a kapcsolatot az első problémánál, mert könnyebb kilépni belőle. Otthon nem tanítanak meg igazán arra, hogy hogyan legyen egy kapcsolat jó, ez viszont a korábbi generációktól is jön, mert a gyereket azért a szülei nagy részben befolyásolják, hogy milyen ember lesz.

Ma legalább van lehetőség arra, hogy az ember könnyebben hozzáférjen olyan tudásanyaghoz, ami segíti a nagyobb önismeretet, így aki akar, az tud változtatni. A gyerekvállalási kedvet pedig nagyon befolyásolják az anyagiak, pont most olvastam egyik nap a 2015-ös demográfiai portrét, hogy a külföldre költözők mennyivel szívesebben vállalnak kint gyereket, ami a magasabb fizetések, több munkalehetőség mellett nem is csoda. A válások és a házasságok száma is csökkent, ha jól emlékszem a tanulmányból, és ma már a gyerekek jelentős része házasságon kívűl születik.

Számomra, és a barátaim-családom számára a család egyértelműen az egyik legfontosabb érték. A "mai világban" szerintem teljesen hasonlóak a problémák, mint amik régen is voltak, csak akkor többen házasodtak össze, és kevesebben váltak el, ettől még a kapcsolatok minősége nem lett jobb, vagy rosszabb, csak sokszor kénytelenek voltak a társadalmi normák miatt benne maradni.

Én örülök neki, hogy ma nagyobb az egyéni szabadság. Az oktatásba viszont bevezetném az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó órákat.

Nálam nem az az értékmérő egy embernél, hogy van-e családja, avagy éppen fűvel-fával összeáll egy fesztiválon, az előbbis lehet attól még értéktelen ember, az utóbbi meg értékes.

A párválasztás pedig elsősorban szerencse kérdése, van akinek összejön és együtt lesznek tényleg életük végéig, van aki meg elválik, sőt lehet csak a 10. ember mellett találja meg a boldogságot, viszont ettől sem gondolnám őt értéktelennek.

A normális értékrend számomra azt jelenti tiszteljük, becsüljük, támogatjuk egymást, önmagában az, hogy valaki családcentrikus nem mond semmit, attól még számtalan más rossz tulajdonsága lehet, ami elviselhetetlenné teszi egy kapcsolatban.