Miért természetes az, ha a szülés után "elhanyagolt" férj megcsalja, elhagyja a feleségét?

Lehet, hogy rosszul érzékelem, de nekem elég sok kommentből az jön le, hogy a nőnek még ma is kötelessége a férjét szórakoztatni a gyermekgondozás mellett, a férjnek meg mindössze annyi feladata van, hogy adjon haza pénzt, és ha a felesége jól viselkedik, lehetőleg ne csalja meg, ne hagyja el.

"Én elsősorban feleség vagyok, csak azután anya, ezért nélkülözhetetlen, hogy törődjek a férjemmel..."

"Ha egy nő elhagyja magát, ne csodálkozzon, ha a férje másfelé kacsingat."

Sorolhatnám még a hasonló sztereotip butaságokat, de kedvem sincs, meg mivel mind ugyanerről szól, felesleges is.

Miért helyeselnek még ma is egy nő megcsalására, hogy "ja, kérem, hát aki elhanyagolja a férjét...", holott meggyőződésem, hogy egyetlen nő sem hanyagolná el a szerelmét, ha az a férfi felnő a feladathoz, és megfelelő támasza a nőnek.

Mit gondoltok erről?