Van itt olyan, aki az anyósával él, kisgyerekkel?
Én nem is ismerek olyat a környezetemben,akinek kisgyereke van,és az anyósával él. Sajna elég rossz a helyzetünk,saját lakást tekintve, nem tudom mikor tudnánk elköltözni.
Most egy éves a kislányom.
Hogy bírjátok anyóssal,apóssal? Mi nagyon szeretnénk elköltözni!
Mi velünk élünk:)
Büszke vagyok rá is és magamra is amiért ilyen jó a viszonyunk ^^
Mi már külön laktunk, 21 évesen a fővárosban saját lakásban, főiskolán tanultunk,mellette meló,amikor becsúszott az Epergombóc ^^
Miatta (mivel én is párom is asztmás),döntöttünk úgy,hogy akkor elég,kiadjuk a budai panellakást és irány vidékre anyósékhoz:)
Imádjuk egymást,soha egy rossz szót nem mondott,nem szól bele semmibe,sőt ^^ Nem kényeztetni a kölköt:D Mire is még 2 és fél hónaposan engem viszont kényeztetett végig ^^
Apósom ő meg vicces pasas,folyton nevettet minket és ő sem olyan,h akkor most beszólunk:)Imád minket :)
Hiába első és lányunoka:D
mi nem tudunk sajna albiba menni, nagyon drága, úgy aztán tényleg nem lenne mit ennünk,sőt akkor a kicsimnek sem tudnám azt megadni,amit most igen.
jó lenne,ha vidéken laknának, lehet akkor nekem se lenne olyan gondom, hogy össze vagyunk zárva, ugyanis sajna nem családi házban lakunk. :((( nincs udvar a gyereknek meg ilyesmi
Szia! Hát nekünk akkor jobb mint neked, mert mi családi házban lakunk. Az eleje anyósé a hátulja a mienk, azt mi építettük hozzá a régi házhoz, de egyben van a wc meg a fürdő mert arra nem futotta. Szabad bejáratos anyósom mert néha úgy érzem hogy vele élek nem a férjemmel, dehát ez van. Albérletre annak idején mi nem akartunk költeni, inkább felhúztuk annak az árából a kis heyliségünket. Nem irigyellek hogy ennyire egymás nyakán vagytok, de gondoldj csak bele, ez csak ideiglenes állapot, ki kell bírni.Inkább így mint hogy éhen vesszetek. Azért gondolom néha segít is az anyósod, jó tudom ez nem mentség csak hát próbálom a jobb dolgokat kihozni belőle :)
1 éves lányka anyukája :)
Mi is az anyóséknál lakunk. Az emelet a miénk, a földszint az övék, de a hálójuk az emeleten van. Az udvarra nem lehet kimenni, mert rögtön a nyakunkon van, hova mész, mit csinálsz, ne arra, erre menj stb. Mindenről tudni akar, kíváncsiskodik, "tanácsokat" osztogat, ő már csak tudja, felnevelt 4 gyereket, a babánk születésapján meg feljött és megkérdezte, mikor is született a kisunokája, mert ha nem aznap,akkor inkább visszajön másnap. Ha indulunk sétálni a kapunál leállít és megkérdezi: "Alszik?" Hát nem. Ha most indulok a babánkkal sétálni, akkor miért alva fektetném bele a kocsiba? Ha bevásárlásból jövünk, beleles a kosárba, szatyorba mit vettünk. Mániákusan hordja fel a főztjét, mert amit én főzök az nem jó, az jó lesz a kutyának, mi meg együk, amit ő készített, az biztosan finom. 4 hósan tortakrémmel akarta megetetni a babánkat. Párszor már rászóltunk, akkor 2 hétig nem látjuk, aztán újra kezdődik minden elölről. Hallgatózik, leskelődik. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy nélküle is boldogulunk. Azt mondta, milyen nagyra vagyunk, hogy nem kérünk a segítségéből. Ha meg feljön a babánkhoz, csak hümmög, és azt mondogatja: "Jujjuj!" Na ebből aztán sokat tanul a gyerek. És ő játszik a játékokkal a babánk meg nézi.
Lehet, hogy ez a viselkedés a korából adódik, már 70 éves, a férjem későn született.
Az apósommal nincs gond, vele jól kijövünk.
21:32 - es vagyok
A babánk 17 hós és én is szeretnék elköltözni, de elég sokmindent megcsináltunk már a házban, úgyhogy szeretnénk azt egy kicsit kiélvezni, aztán majd meglátjuk.
Kitartást mindenkinek!
Egy telken lakunk úgy, hogy a ház első része a miénk, a hátsó az övék. Még mérőórákat is külön szereltettünk fel. Tudod, a barátság alapja a pontos (üzleti) leszámolás...
Egyébként előtte egy légtérben voltunk, hát az elég gázos volt, mert mindig egymásba botlottunk a fürdőben, és ez a reggeli rohanásnál rém kínos tudott lenni (mármint a várakozás).
Aztán elkezdtünk felújítani, akkor meg anyósomék már elkészült részében sátoroztunk a nappalijuk közepén egyetlen matracon vagy egy fél évig.
De gyerek csak úgy lett, hogy már külön házrészben laktunk.
Most lesz 9 hónapos a kisasszony, anyósék vigyáznak rá, ha kérem, és nagyon imádják, pedig már az 5. unoka a családban.
Mondjuk nekem anyósom és apósom is jó fej, szeretem őket, mintha szüleim lennének, de azért vannak összetűzések. De ezek általában abból adódnak, hogy ők másképp látnak dolgokat - főleg pénzt - a koruk miatt.
Ettől eltekintve mi is hamarosan költözünk, úgy 2 év múlva, ha igaz, mert én szeretek otthon magam lenni és amiben nem egyezünk, az a kert.
Én kényelmes kertet akarok (fű, tuják,max. nyírni kelljen a füvet), ők gyümölcsöst, konyhakertet, ún. munkakertet. Virágágyásba dzsungelt, én meg a mértani megoldásokat szeretem. Csak még fel kell építkeznünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!