Gyerek mellett visszaülni az iskola padba?

Így azért elég nehéz, ahogy írod.

Az én fiam 10 hónapos volt, amikor elkezdtem egy OKJ-s képzést, de olyat, ami 2 hetente hétvégén egy nap volt.

Férjem szakács, így 2 hetente hétvégén itthon van. Akkor ő volt vele. Amikor bevariált a suli, akkor anyósékat hívtam (ők 130 km-re laknak), de ez szerencsére nem sűrűn volt.

És már nem szopizott, amikor elkezdtem. Szerencsére akkor nem volt annyira anyás, "bárki" jó volt neki, aki szórakoztatta.

Most 2 évesen már anyásabb, de apával is jól elvan.

Én mindig tanultam, amióta csak a fiam megszületett. Hiányzott két évem az érettségihez, azt gyed alatt megcsináltam, de úgy, hogy a 11. osztályt szeptemberben kezdtem, a fiam meg októberben született, szóval az az év kemény volt :) De meglett, gond nélkül. Következő év végén érettségi, nyelvvizsga, utána meg egyetemre mentem, oda már nappalira, és tavaly diplomáztam.

Gyed alatt levelezőn tanultam, két hetente szombaton kellett csak bemenni, azt nagyszülőkkel simán meg lehetett oldani. Mondjuk nálam ez szerencsésebb eset volt, mert eleve így kezdtük, a fiam ahhoz szokott hozzá, hogy időnként a nagyi vigyáz rá, szóval sosem sírt, ha otthagytam vele, pedig amikor egy hónapos volt, már mentem újra suliba. Jó, mondjuk az tényleg havi két délután volt csak, szóval nem sok idő, de megszokta.

Az otthoni tanulással nem volt gond (leszámítva ezt a nagyon pici baba kort, olyan három hónapos koráig), tanultam, amikor ő aludt, de volt, hogy magamra kötöttem, és fel-alá sétálva magoltam, olyankor meg se mukkant sose :)