Mikorra növik ki a szep. Szorongást? Tényleg ilyen rossz?

Ez sokáig eltart.

A babáknak nincsen tér-idö érzékük. Nekik ha kikerülsz a látótérböl azt jelenti, hogy örökre.

Ami fontos, hogy hiába sír, ar most el kell vele kezdeni, hogy hozzá szokjon a búcsúhoz.

Vagy is otthon a nagymama akit ismer rendszeresen lát. Neked le kell vinned a szemtet. Mielött kimész oda mész hozzá, és mondod, hogy te moszt elmész kicsit, és pápá, és puszi(ahogy te akarod). A búcsu rövid legyen, de mindig ugyan az. Ha sír sem fordulsz vissza.

Neked a gyereknek azt kell sugalnod, hogy az akire otthagyod, az aki vigyázni fog rá , az megbízható, és te nyugodt szívvel fogod otthagyni.

A búcsunak még egy szemét levitelnél is meg kell lenni. Soha nem szabad meglogni elöle, és a tutta nélkül elmenni. Azzal bizalmatlanagot építesz ki benne.

Kb 1 éves korára ki tudsz a búcsúzással egy jó kapcsolatot alakítani. Egy idö után rájün, hogy a búcsu azt jelenti, hogy móka a nagyival, és nemsokára anya itthon lesz.

Hónapokba tellik míg kialakul, de már most el kell kezdeni.

Legyél kemény vele, és ha pl össze kell hajtanod pár ruhát, tedd le, és nem baj ha addig sír. Beszélj hozzá, és mondogasd, hogy mindjárt felveszed, kicsit várjon. Mikor befejezted a hajtogatást, akkor vedd fel. Mindig mond el neki mi lesz, es mikor jön ö.

Már van saját akarata, és persze, hogy azt akarja. Te próbáld meg teljeseíteni mikor képes vagy rá.

Olyan mint a fejfájás.

Egyszer csak elmúlik.

Aztán jön a dackorszak. Iskola. Kamaszkor.

Valami mindig jön. :)