Miért változott ennyit a világ?

Mert a vilag valtozik. Ezt nem kell megmagyarazni. Spartaban is levetettek a sziklarol a gyenge babakat, de ma nem tenned meg stb. Nem kell ilyeneken agyalni.

Haladni kell a korral azt kesz.

Ma is sokan megteszik, elég csak kínára gondolnod, ahol százezerszámra ölik meg a (lány) csecsemőket. A távol-keleten a szegényebbek konkrétan az út szélén leszólítanak, és odaadják a csecsemőjüket bárkinek. De ahogy a linkelt kérdésnél is írták, Magyarországon is vannak, akik titokban szülnek, majd elteszik láb alól a gyereket.

Az, hogy te most örömmel tartod kezedben a gyerekedet, aki nagy eséllyel meg is éli a felnőttkort, az emberiség fejlődésének köszönhető, és annak, hogy jó helyre, jó társadalmi osztályba születtél.

Egyrészt: régen nem voltak annyira megbízható fogamzásgátló módszerek (és abortuszt is csak sutyiban, eléggé veszélyes módon végeztek), ráadásul a „lányanyákat” kitaszította magából a közösség – ma senki nem szól meg, ha egyedül neveled a gyerekedet (sőt, sajnos egyre inkább tendencia is, perzse a „sajnos” alatt azt értem, hogy nem jó csonka családban felnőni, nem azt, hogy megtartják a babákat).

A fentiek miatt sokkal több szexuális együttlét végződött terhességgel. Plusz a gyerek „fogyócikk” volt, mivel a szegényes orvosi ellátás (pl. nem voltak olyan jó gyógyszerek, mint ma) miatt igen sok gyerek meghalt. Ráadásul, ha nem a felsőbb osztályok tagja voltál, küzdöttél az életbenmaradásért, és a gyerekekre is dolgos kézként tekintettek, amíg nem érték el a munkaképes kort, addig csak „cipófalók” voltak, csak költeni kellett rájuk.

Egyrészt most sincsenek kevesen azok, akik szándékuk ellenére esnek teherbe, na meg azok sem, akik ugyan akartak gyereket, de csak azért, mert "kell" (megfogni a pasit, vagy a pasi forszírozta, hogy legyen gyerek, hogy megfogja vele a csajt, vagy csak egyszerűen azért, mert társadalmi elvárás, hogy legyen gyerek), és igazából nem szeretik a gyerekeiket, teherként élik meg, hogy van. Elég a családi kapcsolatok kategóriába benézni, hány tizenéves panaszkodik arra, hogy a szülei úgy beszélnek vele, ahogy más a kutyájával sem.

Másrészt "régen" (eleve mit értünk ez alatt?) is voltak olyanok, akik nagyon szerették a gyerekeiket, és örömmel várták, hogy szülők legyenek. De meg kell érteni, hogy akkoriban más volt a viszony gyerek és szülő között. Hiba lenne emiatt érzéketlennek tartani a száz-kétszáz évvel előttünk élőket, mert nem voltak azok, egyszerűen máshoz voltak szokva. Ha érdekel a téma, van erről egy nagyon érdekes cikk, egyrészt a szülő-gyerek viszonyról, másrészt ennek okairól is, szerintem olvasd el, akkor jobban meg fogod érteni.

[link]