Miért változott meg a világ abban, hogy a fiatalok későn házasodnak?

Előttem nagyon jókat írtak.

Bár ebbe a 23-25 éves korba belekötnél, valóban majdnem minden fiatal tovább tanul (vagy egyáltalán valamit tanul még érettségi után), de a fiatalok többsége "csak" 21-22 éves koráig tanul. Rengeteg ismerősöm van aki érintett ebben, ezért tudom.

20 éves vagyok és az én környezetemben sem házasodna senki ennyi idősen. Nekem is jobban tetszett a régi rendszer, a mostani barátommal pár év múlva szívesen házasodnék.

Pesti főiskolás L

*belekötnék

:D

Szerintem jó a mostani rendszer. Igaz nehezebb elkezdeni az önálló életet, és a többi, de azért 19-20 évesen még korai házasodni. Alig leszel nagykorú, még tapasztalatlan vagy sok tekintetben, és máris egy ilyen felelősségteljes dologba belevágni? Nem hiába végződik válással a legtöbb fiatal kori házasság. Összeházasodsz fiatalon a 2./3. nagy szerelmeddel, jön a gyerek, utána meg élsz egy szar házasságban, mert közben rádöbbensz, hogy rosszul házasodtál. Vagy jön a válás, ami megvisel mindenkit, főleg a gyerek(ek)et.

Jobb dolognak tartom a későbbi, de érettebb fejjel való házasodást.

19 évesen házasodni nem feltétlenül jó dolog. Ha belegondolok: évvesztes vagyok, így akkor kezdtem az egyetemet. Ha inkább férjhez megyek, akkor semmilyen végzettségem nem lenne, az meg legyünk őszinték, ma már messze nem elég.

Régebben sokan abbahagyták az iskolát a nyolc osztály elvégzése után. Aki már az érettségiig eljutott, az komolyabb eredmény volt, egy érettségivel simán felvettek olyan pozíciókra, amikre ma már feltétel a felsőfokú végzettség.

"Ami tetszik benne,hogy az emberek nem azon voltak,hogy minél több embert megismerjenek,és abban a hitben legyenek,hogy még ráérek lekötni magam ,mint most,hanem a jelenlegit megbecsülték."

Amikor elkezdtem az egyetemet, hamar járni kezdtem egy évfolyamtársammal. Öt évig tartott, és pont úgy gondolkoztam, mint amit leírtál. Négy és fél év után megkaptam tőle az első pofont (szó szerint, nem képletesen), öt év után a másodikat.

Azóta azt gondolom, hogy nem kell egy kapcsolatot, egy partnert becsülni csak azért, mert van. Azért kell becsülni, ha jó. De ez az emberek kis részére igaz. Szerintem több értelme van inkább váltogatni és keresni az igazit, a tökéletest, mint egy rossz kapcsolatban ragadni, csak mert "megbecsülöm".

Egyébként azóta sok tapasztalatot szereztem, ha leírnám, a gyk közönsége ízekre szedne :) De ez az egész arra volt jó, hogy végül olyan párt találjak, aki mellett nem kell lemondani semmiről, mert inkább jön velem. A legjobb bulikat, kalandokat vele éltem át. Nem azt érzem, hogy le lennék kötve, hanem azt, hogy a legjobb ember mellett vagyok, aki felemel és én is őt. Zongorázni lehet a különbséget a jelenlegi életem, és aközött az élet között, amit az első, éretlen választásom mellett éltem volna. Nem olyan rossz dolog az a tapasztalat :)