Miért változott meg a világ abban, hogy a fiatalok későn házasodnak?

Nekem egyetem alatt házasodtak a szüleim és születtem én. DE akkoriban egy havi tanulmányi ösztöndíj egyenlő volt a havi átlagkeresettel. Volt mire alapozni és ők olyan szakot végeztek amivel manapság is azonnal találnának munkát így amiatt sose aggódtak, hogy nem lesz munkájuk. Maximum amiatt, hogy mennyit fognak keresni. Minimálbér vagy manapság átlagkereset 23 év munkatapasztalattal.

Én egyetemi és mindenféle támogatással (szoctám, tanulmányi ösztöndíj, árvaellátás) kapok minimálbér alatt, ha dolgozom havi 4-5 nap diákmunkát, akkor már szórakozni is elmehetek. Erre hogy vállaljak be biztosra bármit ha fogalmam sincs mi lesz mikor végzek? Pedig mikor elkezdtem anno az egyetemet azt mondták hiányszak amire jelentkezem. Közel a végzéshez senki se keresi ezt a szakot, nem is ismerik a cégek... Teljes kilátástalanság. Talán árufeltöltőnek vagy pénztárosnak felvesznek, bár nem biztos, nincs hozzá okj-m.

Régen a két fiatal, ha összeházasodott, mehettek lakni a nagy, többgenerációs szülői házba, oda lehetett szülni a gyerekeket is sorban. A lány gondozta az időseket és nevelte a gyerekeket. A fiú meg vitte tovább a családi gazdálkodást vagy eljárt dolgozni. Ma már önállóan kell a fiataloknak élniük, a kétszobás panelba nem lehet odaköltözni a szülők nyakára, főleg, ha van(nak) tesó(k) is. Saját lakás kell, vagy legalább egy albérlet. Régen a fiatalok csak bejelentették otthon, h összeházasodnak, a szülők meg megszervezték az esküvőt és mindent kifizettek. Na hát én hiába jelentettem volna be, nekem nem tudtak volna esküvőt szervezni a szüleim. Régen a lány kapott hozományként bútorokat, ágyneműket, edényeket, én semmit sem kaptam az életkezdéshez.

Szóval mire egy fiatal pár ezeket megteremti magának, azért az beletelik egy pár évbe főleg úgy, h munkát meg alig lehet találni. Aki meg munkát akar, annak meg sok-sok évet kell tanulnia, hogy olyan tudása legyen, ami ritka, keresett.