Hogyan reagáljak ebben a helyzetben?

Hát tudod arról van szó, hogy nagyon idegesít, hogy a kismama változik meg gyökeresen és egy fikarcnyit sem képes idomulni és aztán még ő szídja a volt barátait hogy milyen szemetek, pedig nem ők változtak meg. Pedig nem tudhatja hogy milyen kellemetlen nekik, elvárja hogy foglakozzanak vele, de ő nem ad semmit, mert hát ő terhes, gyereke van, nem ér rá! Aztán jön ide szídni őket, mások meg adják alá a lovat, hogy biztos nem volt igaz barát! Nem gondolkoztatok el, hogy mennyi anyukának van ilyen baja? Kissé elkeserítő. Te pedig gyönyörűen leírtad hogy mit érezhet az ember amikor a másiknak gyereke lesz és hogy miért nem tartja vele sokszor tovább a kapcsolatot. De hiába mert utána te is majdnem ugyanazt írtad mint a többi, pedig ezek után megérthetnéd azokat akik eltűnedeznek.

Engem érdekel más véleménye de azon kívül mit csináljak vele? Miért kéne engem és a véleményem megváltoztatni? Mert másé jobb? Mitől? Az is csak egy vélemény. Ha mindenki véleményétől változtatgatnám a sajátom akkor meg mire kellene az a vélemény? Ha én kialakítottam magamban egy gondolatot valamiről és folyamatosan tapasztalom is akkor minek gondolkodjak másként? Ha olyan dologról van szó amihez nem értek vagy nem tapasztaltam abban nincs véleményem amihez meg van közöm és amit tapasztaltam, abban van és nem is fog megváltozni amíg tartósan nem tapasztalom az ellenekzőjét. Az nem az én bajom ha másnak nincs önálló, erős véleménye amit nem fél kimondani és megvédeni. Én csak fel szerettem volna hívni a figyelmet hogy mennyi kismama panaszkodik itt erről a problémáról. Ez nem arról szól hogy szeretek vagy nem szeretek valakit, ez tény, utána lehet keresni. És szerintem el lehetne ezen gondokozni hogy miért van ennyi, mert eléggé elkeserítő.