Hogyan reagáljak ebben a helyzetben?

Szia!

En is igy jartam sajnos mint most te.

Nagyon jo baratnok voltunk a ferjeink meg a legjobb baratok.2 eve probalkoztak sikertelenul de nem jott ossze a baba illetve vetelesei voltak.

En meg elsore terhes lettem,na onnantol kezdve egyaltalan nem kerestek pedig en irtam neki e-mailt mindig erdeklodtem az ismerosoktol hogy vannak(kulfoldon elunk).

Aztan megszuletett a kisfiam es meg csak nem is gratulaltak.Mikor a pici 2 honapos volt haza utaztam vele a szuleimhez(abba a faluba laknak ahol a szuleim).

Mindenki eljott meglatogatni csak ok nem.Aztan a ferj(aki meg mindig rendesebb volt) mondta h menjunk at hozzajuk.De olyan feszult volt a legkor h hamar eljottunk.

Aztan kiderult h babat varnak.Akkor aggodtak h megmarad-e.

Amikor felidos volt mar "joba" voltunk.

Akkor egy ideig minden "happy" volt mondjuk az en reszemrol nem de probaltam ugy tenni mintha az lenne.

Mikor vissza utaztam kulfoldre a ferjemhez egy par het mulva kiderult h kislanyuk lesz.Akkor meg az volt a baj h a ferj naluk is fiut akart de lanyuk lesz.Nem h orulne h vegre lesz babajuk:(.

Es azota megy ez a versenges.

Ami meg nagyon rosszul esett h a ferj mindig piszkalt h mennyire meghiztam.Nem hiztam sokat az otthon hagyott ruhaim nagy resze feljott ram es raadasul meg szoptattam is.Az o felesege annyival kezdte a terhesseget mint amennyi en voltam szules utan,ennyit errol.

Aprilisba lesz naluk a baba es nyaron tudnak hazakuldeni ajandekot de miert kuldenek ha ok arra nem voltak kepesek h rank nyissak az ajtot?

Én azt hittem, sok barátnőm van, de amint terhes lettem és már nem jártam "bulizni", illetve miután megszületett a kicsim, le sem sz---tak. Amit nem bánok, mert az olyanokra kár az energiámat pocsékolni. A 2 legjobb "egyelőre gyerektelen" barátnőm megmaradt, csak távol lakunk egymástól, így ritkán találkozunk.

Érdekes dolog ez, mert anno abban a bizonyos baráti társaságban egy lánynak - akit nem is ismertem annyira, ill. az apuka volt jó barátom - gyereke született, és utána nem kerestük vele a kapcsolatot, csak egyszer mentünk el megnézni a bébit. Emlékszem az akkori érzéseimre. Egyrészt irigykedtem, másrészt valamiért sokkal másabbnak láttam, mivel ő már ANYA. Valahogy tartottam, féltem tőle, nem tudom ezt másként megfogalmazni. És persze ő már aztán nem jöhetett velünk füstös kocsmákba....

Aztán én is így jártam.....

Szerintem érdemes lenne átbeszélni vele, hogy folytassátok - e a barátságot, mert nem tudhatod, hogy ő mit gondol(hatott). Biztos megérdemli azt a beszélgetést :)

Ha meg nem változik a hozzáállása/ nem érzed őszintének, akkor legalább nyugodt szívvel zárhatod le a barátságot.

Írj majd :)

Bocs a kusza válaszért.

01:34-es, 22:10-es vagyok.Miért kérded, hogy még én csodálkozom-e és hogy fel vagyok-e háborodva?

Biztos, hogy nekem akartad ezt írni?

Én a válaszommal azt szerettem vona érzékeltetni, hogy mindkét oldalt megtapasztaltam, csak picit mégis másabb helyzetben vagyok, mert az "ivócimborák" elmaradtak, de a 2 legjobb barátnőmmel - az egyikkel 21 éves barátság, a másikkal 13 éves barátság köt össze- tartjuk a kapcsolatot. Szóval barátnők terén azért szerencsés vagyok.

Remélem, Kedves kérdező, hogy megmarad a barátságod, ha az arra érdemes. Ha nem, meg hát ne bánkódj rajta, az egyik barátnőd biztos ott futkos valahol a közeledben, csak még nem ismeritek egymást :P

Ó, nem gondoltam őket igazi barátnak. Akikről azt gondoltam, azok valóban igaziak. A lánnyal sem voltam baráti viszonyban, csak ismertük egymást, mivel egy (nagy) baráti társaságban voltunk.

De nem nagyon értelek, mivel semmi rosszindulat nem volt szerintem a válaszomban, a teljes szituációt pedig nem ismered, ahogyan az érzéseimet sem.

Én nem bántásból írom, csak nem tudtam mire vélni a reakciód :S