Van még itt rajtam kívül olyan anyuka, aki szülés után több, mint 1 évvel is úgy érzi, hogy ne kapta vissza a testét?

Hát konkrétan azt értem, h mondjuk SEMMIT nem érzek, ha megérinti a férjem. Pedig vágynék rá,hogy érezzek valamit, őt szeretem, az együttléteink számomra is jok, csak éppen egyszerüen a kisebb kényeztetésekre teljesen semlegesen reagál a testem. Már bocsánat a részletekért... :) Kilok persze rajtam is vannak,de sosem voltam vékony. Plussz 7 honapja menstruálok, 3x 30 napra megjött, ami nálam tökjo, azt hittem, beállt a endszer, erre utána 2x 40 napra jött meg, mostmeg már a 40 napot is elhagytam.

na ez a hol sírás hol nevetés detto így van nálam is. komolyan múltkor már azt mondtam, bárcsak kiderülne, h van vmi hormongondom, és megtudnám, h nem önmagamtol vagyok ilyen hülye, hanem van rá " indokom :)". a kislányunk egyébként tervezett baba, a szülés könnyü és gyors volt, csak utána a gátseb gyogyulása húzodott el. nagy váltás nyilván az anyává válás de nem érzem, h trauma szintü, 34 éves vagyok, nem egy fiatal, akitől "elvették" a fiatalságát ezzel. A doki - mert voltam dokinál - csak annyit mondott, h lazítsak, és, h várjunk, nem bombázna hormonokkal, ha nem muszáj. Sokáig fejtem a tejet és attol őszintén féltem, h ha a következőnél is kell majd, akkor hogy oldok meg napi 5x 30 perceket úgy , h már nemcsak egy baba van, hanem egy önjáro nagytestvér is, de más ezzel kapcsolatban is kimondtam magamnak, h francbele, a rosseb fog fejni, amennyi van, annyi van, inkább egy nyugodt anya egy tápszeresüveggel, mint egy zombi, és két síro gyerek... tehát már ez sem kéne, h rémítsen. Szeretnénk testvért, azt sem tudom, h mi van, ha tudat alatt félek ettől, de ha elképzelem a leendő hétköznapokat 2 kicsivel, inkább csak álmodozom, és nem rémülök meg, h jaj, ez hogy lesz , az hogy lesz.

Más szoval, h kicsit érthetőbb legyek, mi van, ha a testem ezzel az egésszel azt jelzi, h a lelkem nincs készen ? tehát, h egész egyszerüen nem teremti meg a szervezetem a feltételeit annak, h egy újabb élet megfoganjon....ugyanakkor minden honapban szomorúsággal tölt el, h negatív a teszt, nagy várakozás van bennem, főleg a hülye késések miatt.

Én senkit sem pontoztam. Köszönöm a válaszokat! Annyit még elmondanék, h én ne érzem úgy, h meghülyülök :) van segítségem - anyukám közel lakik - a férjem is kiveszi a részét a dolgokbol, van alkalmam elmenni, és ritka kiegyensúlyozott a kislányunk. épp ez zavar, h tökre rendben lenne minden. Engem a saját testem készít ki...