Árulja már el nekem vki, hogy lehet az, hogy itt mindenki 4-500 ezer ft ból él és még azt mondják szegénység van az országban. Mit dolgozik, aki ennyit keres és hol él, melyik megyében?

Csak egy példa arra, hogy nem csak az "értelmiségi" munkát végzők keresnek jól:

Egy jó szakmunkás, mint pl. egy asztalos 2-3e Ft-os órabért is meg tud keresni, pedig iskolában csak 3 évig tanult. Viszont annyira kevés az igazán jó, képzett és igényes szakember, hogy konkrétan többet lehet keresni vele, mint egy irodában ülve... Igaz, dolgozni kell hozzá, sokszor kőkemény fizikai munka, de legalább van értelme, nem úgy, mint sok melónak...

Ha meg a saját lábára áll az ember, akkor határ a csillagos ég! Persze, ehhez is kell bőven melózni, beruházni stb, de akkor is nagyobb esély van vele boldogulni.

Persze, hogy az én választásom, ezt eddig sem vitattam. De nem azért nem csinálok mást, mert amit most csinálok, az annyira könnyű, meg laza, hanem mert ezt tudom jól csinálni, és ezt szeretem csinálni. Egyébként van másik szakmám is (kereskedelmi), nem véletlenül nem abban dolgozom. Lehet mondani, hogy ott jobban keresnék, de nem. És pont azért nem, mert bár van róla papírom, mégis hülye vagyok hozzá :) Én ezt beismerem, tudomásul vettem, elfogadtam. Maradok annál, amit szeretek, és amiben el is ismernek. Amúgy persze, több dologban is jónak érzem magam, de én sem vagyok saját magam ellensége, nyilván, hogy a továbbtanulásnál azt a képességemet helyeztem előtérbe, amivel legalább valamennyi pénzt lehet keresni, még ha úgy látszik, nem is túl sokat. Azt én is belátom, hogy hiába vagyok jó a regényolvasgatásban, azért senki nem fog fizetni :) Viccet félretéve, tanár is szívesen lettem volna (valahol még most is szívesen lennék), de az sem a magas fizetésekről híres. Ráadásul magyartanárokkal Dunát lehetne rekeszteni, márpedig én azt tudnám hitelesen tanítani, nyilván nem a matekot, vagy a kémiát.

Na de a félreértések elkerülése végett: eszembe sem jutott a nálam jobban keresőket hibáztatni, vagy akár csak irigyelni azért, mert én nem keresek úgy, ahogy szeretném. Tök jó, hogy nekik van érzékük olyan dogokhoz, amikkel jól lehet keresni, és volt lehetőségük, szorgalmuk, erejük annyit tanulni, amennyit szükséges volt, illetve van akaraterejük és képességük annyit és úgy dolgozni, amennyit és ahogy szükséges. Nem az ő hibájuk, hogy másokat rosszul fizetnek.

A közgazdaságtanban van egy olyan elv, hogy az ember egy szint után többre értékeli a szabadidőt, mint a még több pénzt. És ebben van igazság, mert szép dolog akarni és csinálni, de szerintem sokat veszít az, aki csak robotol és közben nem figyel a kis dolgokra, meg a családi életre. Hogy csak a hétvége marad, meg itt-ott egy óra. Hogy nem is látják a férjet, aki épp a harmadik melójában van, mert nyáron nyaralni kell, stb.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a jó, aki otthon ül és nyavalyog, de a ló túloldalára sem érdemes átesni. Én inkább keresek kevesebbet és nem megyek minden évben nyaralni, cserébe viszont részidőben dolgozom, a fiammal töltöm a délutánokat, a férjemet sem minden másnap látom, a hétvégéink szabadok. Nekem ez többet ér, mint évi egy hét nyaralás meg a kertes ház.

Nyilván ha nem telik a számlákra, akkor én sem részidőben dolgoznék, de így jól megvagyunk. Én nem akarok hétvégi anyuka lenni, végiggürüzni a fiam gyerekkorát és mindenről lemaradni.

Apuka 50 órában melózik, vállalkozás, mellékállás, szombaton suli, délután tanulás, mennyi idő marad még emellett? Mondom ezt úgy, hogy szupernek találom, ha valaki fejleszti magát és nem elégszik meg a minimummal.

Mindenkinek meg kell találnia azt a szintet, ami neki megfelel. Nekem nem ez a legfontosabb. Legyen meg, amire szükségünk van, de az időt nem adhatja vissza a pénz. Később nem akarok megbánással visszagondolni, hogy a papírmunka helyett bárcsak inkább a fiammal lettem volna.