Árulja már el nekem vki, hogy lehet az, hogy itt mindenki 4-500 ezer ft ból él és még azt mondják szegénység van az országban. Mit dolgozik, aki ennyit keres és hol él, melyik megyében?

A férjem SAP tanácsadó, 90.000,- Ft a napidíja. Heti 3-4 napot dolgozik.

Én egy multinál vagyok marketinges, nettó 410-et keresek.

"Mi lenne, ha az egesz keleti regio Budapestre koltozne? Amugy bizonyra, akik Szabolcsban tengodnek biztos van tobb szazezres celtartalek, hogy Budapestre tudjon koltozni..."

Nem az egész régióról beszéltem, hanem arról, aki kevesli a bevételét.

Ez az érvelés olyan, mintha azért nem tanulnál, mert "mi lenne, ha mindenki felsőfokú végzettségű lenne, inkább én sem tanulok".

Félre lehet tenni apránként, létezik munkásszálló, illetve az állam is kb. 100e Ft körüli összeggel támogatja a munkavállalás céljából költözőket. Meg lehet mindent oldani, csak akarni kell.

Igen, nem kényelmes. De a kényelmes dolgok ritkán fizetnek jól.

4-500e Ft nem akkora összeg ám 2 emberre + a gyerekekre, főleg ha lakáshitelt/albérletet kell fizetni belőle.

A 200e Ft-os fizetés pedig teljesen átlagos, abszolút nem kiemelkedően jó, legalábbis felénk (Bp). Ebből sem telik ám luxus dolgokra, max. nem kell annyira filléreskedni, ill. jobban lehet takarékoskodni.

Az én fizum 150e Ft, ami az átlaghoz képest kevés, máshol jobban megfizetnének, viszont rugalmas a munkaidőm és 10 percre van a melóhelyem, na meg jár egy csomó juttatás, pl. bónusz, cafeteria, céges kocsi stb, így mindent összeadva kb. 220e Ft-ot keresek.

A párom vállalkozó, így ugyan magának osztja be az idejét, de ha sok a meló, akkor alig látjuk és persze nincs szabadsága, sem táppénz, mert ha nem dolgozik, akkor nincs bevétele sem.

Én is dolgoztam jóval kevesebb pénzért is már, de addig kerestem, amíg adódott jobb. Most is kereshetnék többet, de más dolgok kárára, így megelégszem ezzel, ami van.

Volt itt egy olyan kérdés, hogy akik "csak" 2-300 ezret keresnek ketten, azok mit dolgoznak. Nos, éppenséggel leírhatom. Én szociális munkás vagyok (tehát diplomás, csak éppen a közszférában), a férjem pedig személyi asszisztens. Így kicsivel kétszáz fölött van kettőnk bevétele, de ebben benne van a családi pótlék, és az adókedvezmény is (jelenleg egy gyerekünk van, most szeretnénk másodikat). Nem hiszem, hogy mutogatni kellene, hogy ki miért nem dolgozik többet, mi például nem is tudnánk ennél többet vállalni. Kisiskolás gyerek mellett kell azért valaki, aki reggel hozza-viszi, tehát nyilván az egyikünknél máris nem játszik az, hogy pluszt vállal be. Ez én vagyok. A férjem meg nem tudom, hova vállalna még pluszt, ha elmegy itthonról reggel hétkor, leadja a gyereket a suliban, aztán dolgozik sokszor este hétig, bár a munkaideje elvileg nem addig tartana, de ha bent kell maradni, hát bent kell maradni. Örülök, ha néha hazaér hatra, nem zargatnám vissza dolgozni, mert szerintem igenis a pénz mellett legalább annyira fontos az is, hogy a család együtt legyen. És ne csak az anyját lássa hétköznap a gyerek, hanem az apját is.

És őszintén szólva én úgy látom, hogy meg lehet élni annyiból is, ami nekünk van, még ha nem is járunk ebből külföldre nyaralni, de azért egy balatoni hétvége belefér nyáron. És simán merünk még egy gyereket vállalni, nem érzem úgy, hogy nem engedhetnénk meg magunknak. Mondjuk akkor már elgondolkodnék, ha havi 500-ból is csak "kis szülői segítséggel" tudnánk kijönni :D Hála az égnek a kicsivel több, mint 200 ezres bevételünkből ki tudunk jönni úgy, hogy nem kell a szülőktől tarhálni, pedig mellette lakbért is fizetünk, meg a diákhitelem törlesztőjét.