Ha Isten ajándéka a gyermek, akkor miért engedi, hogy mély szegénységbe sokadik gyermekként kilátástalanságba szülessenek?

Azért választotta ezt az életet, mert most olyan dolgokat kell megtanulnia, tapasztalnia ebben az életében amihez ez kell.

Amúgy meg miből gondolod, hogy az anyagilag nélkülöző gyermek érzelmek terén is nélkülöz? Nem minden a pénz, sőt!

"Amúgy meg miből gondolod, hogy az anyagilag nélkülöző gyermek érzelmek terén is nélkülöz? Nem minden a pénz, sőt!"

De, abból szokták a fejlődéshez megfelelő kaját venni és a rezsit fizetni olyan úri hóbortokra, mint fűtés, meleg víz, villany...

én sem értem valaki meg miért akar Etiópiába születni, vagy fajtalankodó szülők mellé..

mi a kicsi agyunkkal fel nem foghatjuk ezeket a dolgokat

Mert Mo-n alanyi jogon jar a GYES es a CSP.

Tobb gyerek utan, onkormanyzati lakasban menekultkent, stb.. meg kiraly az elet.

Ezert...

En mar nem tudom mit gondljak "Istenrol". Pl. ilyen helyre miert add 8 lany gyereket "ajandekkent"?

[link]

Keveredik a kérdésedben két dolog:

1. annak hite, hogy Isten ajándéka a gyerek a keresztény vallások jellemzője,

2. azt, hogy a gyerek választja a szülőjét, a keleti vallások (pl. buddhizmus) követői gondolják.

Én sem kötekedni akarok, csak „hangosan gondolkodom”. :) Mert nem mindegy a megközelítés szempontjából.

Az 1. esetben akkor lenne jogos a kérdés, ha egy gondoskodó istent feltételeznénk, aki megment, segít, jót akar: node itt már a gyerekszületésen túl is látjuk, hogy elég sok olyan igazságtalan, kegyetlen, fájdalmas dolog történik a világban, amelyre ez az isten nem „reagál”, vagyis nem meglepő, ha „megengedi”, hogy kegyetlen körülmények közé kerüljön egy gyerek. Persze itt jön be az a magyarázat, hogy a földi lét egy „sárgödör”, szenvedünk, de majd a mennyben elnyerjük méltó jutalmunkat (ha a szenvedések ellenére jól viselkedünk).

A 2. esetben viszont nincs szó egy felettünk álló erőről, amely ide-oda pakol minket kénye-kedve szerint, hanem azt feltételezik, hogy a léleknek el kell jutnia egy bizonyos „magasságba”, akkor kiszabadulhat a körforgásból, megszabadul a folytonos újjászületések terhétől. Addig viszint a lélek mindig aszerint választ magának újabb és újabb földi „porhüvelyt”, hogy miben kell még fejlődnie, miért kell „megbűnhődnie”. Ebből szempontból tehát érthető, ha egy lélek olyan kihívásokat választ, amelyek számára a végcél elérése szempontjából fontosak.

A fentiektől függetlenül pedig csak arra kell gondolni, ha van választása bárkinek, hová szülessen, miért ne választhatna rosszul? Hány olyan felnőtt emberről hallunk, aki olyan helyzetben él, amely számára borzalmas (triviális példa a nő, aki az agresszív férjével marad, holott lenne választása).