Aki tudja előre, hogy a gyerekvállalással az vár rá, ami, akkor inkább nem vállalta volna be, mi az az "ami"?

Én most úgy gondolom, hogy ha nekem valaki előre elmondja, hogy mit fogok átélni a kislányommal, akkor nem vállaltam volna gyereket. Hogy miért? 15 hónapos lesz, nagyjából végigordította ezt a 15 hónapot, először hasfájás, majd a fogai, mindig van valami. Most 6. hete nem aludtam éjjel 2 óránál többet egyhuzamban, ténylegesen totálisan kimerült vagyok. A hozzátáplálás/etetés horror a kezdetek óta, rettentő akaratos, hisztis, már most olyan hisztik vannak, hogy hányásig hergeli magát. Mindenkitől fél, pedig viszem közösségbe, de még a nagyszüleinek se engedi, hogy megfogják, esélyem sincs egy kis "szabadságra" mellette... És még sok-sok apróság.

Ennek ellenére nem tudnám már nélküle elképzelni az életemet, őt szeretem a legjobban a világon, soha nem mondanék le róla! (de ha szülés előtt tudom, hogy ez milyen nehéz, hát lehet, hogy inkább önző lettem volna) De amikor van egy-egy szép napunk, én vagyok a legboldogabb a világon :)

6 hetes korától egyedül maradtam. Azóta a magány, szegénység a mindennapos társam.

Ha a gyerek nem lenne már rég külföldön dolgoznék és legalább anyagi gondom nem volna, talán ismerkedni is jobban tudnék.

Emiatt azt mondom, hogy ha előre tudom, hogy ez lesz, nem vállalok gyereket.

Dehát ezt nem látja előre az ember és már megszületett, nincs más választásom.

Amúgy nagyon édes kislány, 2,5 éves, benne nincs semmi olyan ami miatt megbántam volna a gyerekvállalást, nagyon vágytam már rá.