Miért érzem úgy, hogy a párom a babán akar spórolni?

Megbeszéltük, hogy nem feltétlenül veszünk új dolgokat a babának, ha használtan is jó minőségűt tudunk szerezni. Nem azért mert nincs meg rá a keret, csak az később is jól jöhet még (házat szeretnénk majd venni). Még nem élünk együtt, most jönne el a költözés ideje, azaz most még külön kasszán vagyunk. Én jeleztem neki, hogy meg van a keret arra, hogy akár mindenből újat vegyünk, de nem feltétlenül szükséges elkölteni. Viszont úgy vagyok vele, hogy valami újat szeretnék. (talán a babakocsit, vagy az ágyat, persze nem a legdrágábbakat) A párom ismerősei viszont folyamatosan ajánlanak általuk már nem használt dolgokat. Mindent meg lehetne szerezni, a párom pedig ezen az állásponton van. Minek új, ha meg lehet szerezni olcsón, használtan. Azonban akkor semmi új nem lesz, és nekem ez olyan érzés, mintha nem adhatnám meg neki azt, amit szeretnék.

A párom sok mindenben így gondolkodik, de sok olyan dolog van, amire nem sajnálja a pénzt (a járművei, műszaki emberként a szereléshez szükséges dolgok, akár csak hobby szinten is). Akkor miért pont a baba az, aminél nem lehet semmi új, ha használtan is meg lehet szerezni? És amikor ez a kérdés előjön, azzal érvel, hogy ő semmibe nem szólhat bele. Pedig amikor nem arról van szó, hogy új, vagy régi, akkor hozzá se tud szólni, mert "nem ért hozzá".