Nektek is rosszul esne, ha nem kaptatok volna egy szál virágot se anyák napjára?

én értem kkérdezőt

a gyerenek is ez hatalmas élmény lenne, köszönthetné édesanyját, izgulva észülhetne arra, hogy örömet okozzon nem másnak, mint az édesanyjának!

ezt elvenni tőle nagy butaság az apa részéről és a gyermek pont ezt a mintát fogja látni tanulni (ez a - nem észrevenni másikat - típusú felfogást)

én a helyedben kérdező, ha eleve tudom hogy ilyen balfék párom van, szabályosan szóltam volna neki aznap kora reggel, hogy vidd a gyereket virágot szedni és apuka talán egy sornyi verset is megtaníthatott volna neki.

(leginább a gyerektől van elvéve valami, nem mindig a play station a fontos meg a laptop pár éveseknek(csak mert láttam már csalódott gyerekarcot laptopra karácsonyi ajándéknak..))

"voltam olyan "kedves", és kihordtam a gyerekét, adott esetben hónapokig rókáztam miatta, aztán esetleg egy brutális szülésélményt is átéltem, végül pedig hónapokon keresztül éjszakáztam"

Ez a hozzáállás annyira gáz...Te úgy érzed, hogy szívességet tettél a férjednek, hogy kihordtad a "gyerekét"? Nem együtt vállaltátok? Nem tudtad, mivel jár? Nem tettél szívességet, te vállaltad a testi részét, ő meg eltart titeket, pénzt hoz, amíg te nem keresel és még utána is.

Holnap ő is verje ki a dilit, hogy őt nem köszönti az 5 hónapos apák napján virággal, verssel?

Nem igazán értem, mi ebben a gáz, ha férfi vagy, nem tudod, miről beszélsz, ha nő, akkor szánalom, hogy lekicsinyled ezt a teljesítményt.

Ha történetesen a férjem csinálta volna végig, amit én, tisztelném érte és megköszönném, és nem az lenne a reakcióm, hogy ja bocs, én meg eltartalak. (Egyébként nem tart el, és soha nem is tartott el.)

Hozzáállás ide vagy oda, én abban nőttem föl, hogy az anyáknak ennyi jár, az apám a mai napig felköszönti az anyámat anyák napján, és amióta anyuka vagyok, engem is.

De igen, nyilván igazad lehet, elég gáz ez a hozzáállás...

Igen, nekem is rosszul esne! Nálunk meg az volt, hogy vasárnap délelőtt vártam, hátha esetleg a páromnak eszébe jut (a kislányunk 4 éves, tőle még nem várható el) hogy anyák napja van. Ez az egyetlen olyan ünnep, aminek a jelentőségét neki kellene érzékeltetni a gyerekekkel, mert amúgy én minden ünnepnek megadom a módját de anyák napján nem mondhatom a kislányomnak, hogy "rajzoljál már nekem valami szépet mert anyák napja van". Szóval azt gondoltam, valamivel készültek, esetleg egy tábla csoki vagy egy szép rajz, egy vers akármi...aztán délelőtt 10 körül már nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz itt semmi anyák napi megemlékezés. Aztán én felhívtam anyukámat boldog anyák napját kívánni, és utána odajött a párom adni egy puszit, hogy boldog anyák napját. Szerintem látta a fejemen, hogy ezt nem így kéne, mert megfogta a kislányunkat és sugdolóztak egy sort, aztán közölte hogy elmennek valahova nemsokára jönnek. Persze tudtam, hogy virágért mennek. És amikor megjöttek, akkor nagyon meglepődtem persze, és nagyon örültem a virágnak amit hoztak. De remélem jövőre már nem nekem kell eszébe juttatnom.

Az meg, hogy a haverja szülinapja előbbre való, nagyon gáz én biztos megmondtam volna neki a magamét!

" jól esett volna, ha a fiunk a sok éjszakázást stb meghálálta volna valamivel (ekkor volt fél éves), férjem magára vettet,"

De miért legyen hálás a gyerek, hogy éjszakáztál? Ő nem kérte, hogy megszülethessen, azt ti akartátok, a ti boldgságotokért, nem az övéért. És most azt várod, hogy hálás legyen? Ez aztán az önzetlen anya...

Olyan, mintha azt mondanám, a gyerekem köteles mellettem maradni ápolni engem öreg napjaimra, mert én éjszakáztam, mikor beteg volt, én szoptattam a mellemből stb. Nem, nem közteles! soha nem is várnék el tőle ilyet, azt szeretném, ha boldog lenne, legyen az akár a világ másik végén! Ha magától úgy dönt, mellettem marad, megteheti, de soha nem lesz kényszerítve rá, lelkileg-érzelmileg zsarolva, kimondva vagy kimondatlanul elvárva tőle!

A másik meg, hogy a férjed magára vette...naná, hiszen célozgattál rá. most boldog vagy, hogy megkaptad a kikényszerített felköszöntést? Ami nem szívből jött?

Sztem nézz magadba egy kicsit, próbáld meg külső szemmel nézni a viselkedésedet és ne akard piedesztálra emeltetni, ünnepeltetni magad, csak mert anya lettél.

A gyerek, ha megérik rá, és igénye lesz rá, fel fog köszönteni őszinte szeretetből. Hogy örömet okozzon. Nem értek egyet, h apuka menjen virágért reggel és nyomja a totyogó kezébe, hogy legyen cukiság, amit lehet posztolni a fészbukra. A gyerek még nem érti az egészet, nem élmény neki, ezt csak ti képzelitek hozzá. Egy óvodásnál már más a helyzet, felfogja, hogy mi az anyák napja lényege. Őt már lehet emlékeztetni akár az apukának is, hogy el ne felejtse ezt a napot. De azon pörögni, hogy a beszélni nem tudó nem köszönt és akkor most tul.képp az apuka volt bunkó, hát nevetségesen önző és kicsinyes.

25-ös mondd már el, légyszí, nem bántásból, csak tényleg érdekel, hogy az mire volt jó, hogy tüntetőleg jó hangosan felköszöntötted az anyukádat, direkt úgy, h a férjed is hallja...emlékeztetés céljából...ami után ő rosszul érezte magát és elment ajándékért, h nesze neked, itt van, ha már kikényszerítetted.

Ettől te jobban érezted magad?

Nem túl életszerű, hogy évekig nem ünneplik az anyák napját aztán a gyerek egyszer csak a fejéhez kap, hogy nahát most van anyák napja akkor viszek egy szál virágot anyámnak!

Ezeket a dolgokat meg kell tanítani a gyereknek! Az ő szülinapja, a gyereknap, a karácsony, a húsvét stb. minden meg van ünnepelve, elmagyarázzuk a jelentőségét pedig nem gondolnám, hogy egy 1-2 éves gyerek olyan marha sokat felfog abból, hogy miért is van most majális, húsvét, karácsony stb. Ilyen alapon semmit ne ünnepeljünk a kisgyerekkel mert úgyse érti!

Biztos, hogy nem érezte magát rosszul, viszont tudta hogy szóvá tenném ha még ezek után se strapálná magát. Egyébként pontosan tudta, hogy anyák napja van, mert csütörtökön volt a szülői értekezlet az oviban, és utána meséltem neki hogy kedden tartják az anyák napját. De ennyire nem figyel oda semmire csak ami őt érdekli. Én meg ezt nem fogom hagyni, hogy csak úgy éljünk egymás mellett.

Én attól érezném jól magam, ha neki jutott volna eszébe! Nyilván így nem volt jó érzés, de ha annyit elértem hogy jövőre már gondolni fog rá akkor megérte!