Nektek is rosszul esne, ha nem kaptatok volna egy szál virágot se anyák napjára?

De most annak mi értelme van, hogy kisírjátok/kiköveteleitek/kikényszerítitek az ajándékot, köszöntést? Nem jobb lesz, ha majd a gyerek magától köszönt fel, nem azért, mert apuka, mondta, apuka vett virágot?

Apuka vegyen virágot az anyukájának, a gyerek meg majd köszönt ovis korától minden évben. miért kell kiakadni, ha az egyéves nem köszönt fel?

nekem nem esne rosszul. a fiam 9hós. igaz a férjem reggel ölében a fiúnkkal jött és a odasúgta hogy boldog anyák napját, a fiam erre meg jött felém tátott szájjal mint akit meg akar puszilni, természetesen nem ez volt a célja, de nagyon jól jött ki :) de nem kaptam virágot. majd jövőre, lassan 2 éves lesz akkor, ha az apja közre működésével is de biztos vagyok benne hogy nem felejtik el.

ez a "kikönyörgött" felköszöntés meg nagyon gáz szerintem. nem lelném benne az örömömet.

Én is úgy gondolom, hogy ilyenkor helyénvaló lenne, ha apuka elmenne (gyerekkel, vagy gyerek nélkül) legalább egy szál virágért, és odaadná a gyerek kezébe, hogy adja át anyának, mert ma van anyák napja. Ez szerintem hozzá tartozik a szocializációhoz.

Mondjuk mi apák napján a férjemet is fel szoktuk köszönteni, igaz, nem virággal, hanem csokival. De nálunk az is ugyanolyan fontos, mint az anyák napja, és nem is tartanám igazságosnak, hogy őt nem köszönti fel a gyerek. Pláne, hogy az apák napját egyáltalán nem szokták megtartani az ovikban, iskolákban.

De ez természetesen nem azt jelenti, hogy személy szerint ÉN köszöntöm fel a férjemet apák napján, ahogy anyák napján sem ő köszönt fel engem, hanem a gyerek teszi ezt meg, szükség szerinti szülői segítséggel.

Szomorú, hogy ki kell könyörögni. Nem lenne nagy dolog egy szál virággal a gyerek kezében odaállni az anyuka elé.

Nálunk az a szokás, hogy én is adok anyósomnak, férjem anyunak, sőt a dédimamáknak is.

"Nem, nem esne rosszul. A gyerek kell hogy megajandekozzon, nem az apja. Majd ha közösségbe megy a gyereked, ott csinálnak valamit a nevelovel"

Szomorúnak találom ezt a hozzáállást, eszerint nevelés tekintetében több várható el egy idegen nőtől, hogy az irántam való szeretet kifejezésére illetve az anyák napja hagyományára tanítsa a gyermekemet, mint a saját férjemtől, aki történetesen a gyerekem apja, és akinek voltam olyan "kedves", és kihordtam a gyerekét, adott esetben hónapokig rókáztam miatta, aztán esetleg egy brutális szülésélményt is átéltem, végül pedig hónapokon keresztül éjszakáztam, hogy a drága gyermek minden igényét kielégítsem. Azért azt gondolom, anyák napján minimum egy köszönöm belefér, pici gyerek esetén pedig ELSŐSORBAN az apa részéről elvárható lenne a gesztus!

És igen, rosszul esne, és igen, szóvá tenném, mert ez a minimum.