Hogy lehet egy roma családba akár 6-7 gyerek, de egy Átlagos magyar családba 2 is nehézséget okoz anyagilag?
Én nem tudnák bevállalni egy harmadik gyereket ,mert konkrétan se a lakás kölcsönt nem tudnánk fizetni ,de még enni sem nagyon szerintem.
nem a szülökkel lakunk, van autonk , férjemnek 2 munka helye ,én itthon vagyok a kisebbik gyerekemmel.
ugy szeretnék egy harmadikat ,de ha fejre állok sem lehetséges. ahogy szerintem rajtam kivül még sokunknál...
sok roma családot látok akiknek még munkájuk sincs ,mégis lehet több gyereke,mégis megélnek...igazságtalan ez az egész..
Kedves 10. válaszoló, teljesen megértem, hogy így döntöttél, panelben tényleg nem a legideálisabb a nagycsalád, de nem lehetetlen. Ha az én nagyszüleim (és még sokak nagyszülei, dédszülei) csak annyi gyereket vállaltak volna, ahánynak külön szobát tudtak volna biztosítani, akkor sokan nem születtünk volna meg, már a szüleink sem. Érthető igény, és tényleg jó, ha van saját zug, főleg kamaszkorban, de hosszú távon mindenkinek más jelenti a nagyobb értéket. Én egy 5 szobás polgári lakásban nőttem fel egykeként, utólag odaadnám a saját szobát legalább egy testvérért, akivel számíthatnánk egymásra.
A nagy család, ha tudatosan vállaljuk a nehézségekkel együtt, és bizonyos áldozatokat tudunk érte vállalni, és ezért nem siránkozunk aztán, akkor sokkal több gyermekkori élményt adhat a gyerekeknek, mint amit az egykének a legjobb játékokkal, saját szobával, elit sulival meg tudunk adni.
10-es vagyok.
Persze, ez kisgyerekként nem is volt rossz. Vagyis nem akkor jöttek a hátrányai. Egy lakótelepen nőttünk fel az öcsémmel, a lépcsőházban minden családnál volt átlag két gyerek, tavasztól őszig lent voltunk.
A surlódások inkább gimis, majd egyetemista koromban jöttek elő. Jobb lett volna nem a konyhapulton, hanem íróasztal mellett tanulni stb., vagy a már említett barátok felhozása, akárcsak egy kávèra is. A sors úgy hozta ráadásul, hogy csak 29 évesen tudtam eljönni otthonról, a férjemmel albérletbe. Egészen addig a két évvel fiatalabb öcsémmel laktam egy szobában. Sem neki, sem nekem nem volt jó. Azóta egyébként sokat javult a kapcsolatunk, de sok vitát megspórolhattunk volna a külön szobával.
Előttem már mindent leírtak a nyomorgó családokról nem ismételem. Bizony az más tészta.
Jó lenne igen, ha annyit vállalhatna mindenki amennyit szeretettel türelemmel bírna. Csak sajnos az átlag ember pénztárcája véges.
Nekem egy kisfiam van 21 hónapos. Nagyon szeretnék egy két év múlva testvért neki illetve magunknak meg egy csoda kis emberkét. De vacilálok mi legyen hogy legyen. Évente egyszer külföldön nyaralunk, egyszer a Balatonon es meg egy wellnesshetvege is belefér. Családi házunk van két autónk, az enyémet tavaly cseréltük újra hitel nelkül. Van felretett penzünk magunknak es a kisfiúnknak is. Szépen normálisan élünk nem szórjuk a pénzt, de kényelmesen megvehetjük az egészséges élelmiszereket, könyveket, ruhákat. El tudunk menni egy étterembe néha...nem tudom, ha lenne még egy gyerek akkor ez menne- e. Mert szerintem nem. Es most biztos sokan felhördülnek, hogy egy masodik gyerek nem mérhető pénzben es ezt tiszta szívből én is így érzem. De akkor is agyalok mi legyen hogy legyen. Es közben teszek felre a kistesóra... ;)
Egyszer egy táborban voltunk egy roma csoporttal. Nekik valami alapítvány fizette. Volt, amelyiknek nem volt cipője, csodálkoztak, hogy milyen sok ételt kapnak, csodálkoztak, hogy szinte minden nap hús van. Ők nem vittek vissza egy csepp maradékot se, pedig nem volt jó a kaja. Aki egy szatyornyi váltóruhát tudott hozni, az már jónak számított.
Így vállalnak ők 6-7 gyereket.
Egyik fiam ovis csoportjába volt pár cigány származású gyerek. Kisvárosban élünk, vannak romák, az ovis csoportokba szétszórják őket. A fiam csoportjába is volt két lány, akik hétfőn úgy ettek, mint a fájdalom-gondolom egész hétvégén nem kaptak otthon enni túl sokmindent. És végig egész héten amit ettek, kb azt ették csak. Karácsonykor általában a többi szülőt kérték meg, hogy kinőtt ruhákat, cipőket, játékokat, tartós élelmisezret vigyünk már be,(aki teheti) mert nekik vitték a csomagot, hogy legyen mit a fa alá tenni. Húsvétkor szintén. Az egyik lányék 9-en voltak testvérek,de az anyja akkor is terhes volt.Soha egy kirándulásra,vagy programra sem jöttek el. Soha. De egy szülői értekezletre se.
Ne akarj így 3-4-x. gyereket.
Ezeket a gyerekeket a te két gyermekeddel össze sem lehet hasonlítani.
#15:
Ha ilyen színvonalon éltek akkor a 3-4 gyerek sem lehetne akadály! Ez a baj a világgal, hogy ti, akik megtehetnétek csak 1 gyereket vállaltok, pedig sokkal nagyobb eséllyel lenne a ti gyereketek dolgos, sok adót befizető felnőtt, a társadalom szempontjából hasznos valaki. Tehát két dolgos, jómódú ember, mint ti, vállaltok egyetlen gyereket és ezzel felezitek a normális, adózó, társadalmat fenntartó réteget. Eközben a segélyből élők vállalnak 8-10 gyereket, szóval négyszerezik, ötszörözik saját magukat és jó eséllyel a gyerekeik szintén segélyből élnek majd. :(
Természetesen ti dolgotok mennyit vállaltok, ezt csak úgy mondtam, teljesen kívülről szemlélve a társadalom egészét.
Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy inkább legyen 3-4 gyerekem és csak két évente menjek külföldre vagy ne legyen új autóm hanem csak használt. Nem gondolnám, hogy ez nyomor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!