Hogy lehet egy roma családba akár 6-7 gyerek, de egy Átlagos magyar családba 2 is nehézséget okoz anyagilag?

Nem lehet az almát a körtével összehasonlítani. azon az életszínvonalon és olyan körülmények között igenis Neked is lehetne 6-7 gyermeked. düledező kis házban élnél, ami összesen nem érne annyit, mint az egyhavi lakáshitel részletetek, és havonta se ennétek húst valószínűleg. Úgy is meg lehet élni, a Te szavaiddal, életben lehet maradni, sőt, lehet is örülni az élet apró örömeinek, például egymásnak, a nagy családnak.

SZvSZ egyébként pont a harmadik gyerek már nem kéne, hogy akkor anyagi nehézséget jelentsen ott, ahol egyébként kettő már van. Ruha nagyon sokáig nem kell, játék sem, minden van a nagyobbakról. Éppen három gyermek után jelentősen emelkednek a támogatások is, óvodai, iskolai étkezés, tankönyvek, stb.

Nem mondom, hogy pontosan ugyanannyi, mint a kettő, de szerintem nagyobb lépés az első gyerek, vagy az első utána második vállalása. Természetesen ti tudjátok, hogy miért nem lehetséges a harmadik (kívánom, hogy ha vágytok rá, akkor változzanak mielőbb úgy a körülményeitek, hogy jöhessen is!)

mert a romáknak teljesen mások az igényeik...kis 40 nm-es házban elférnek 5-en, nem igényelnek külön szobát, intim életet élnek akár a gyerek előtt is, pont nem érdekli őket, ki zavarják az udvarra mezítláb játszani őket, szakadt ruhában, mit nekik tablet, számítógép, tankönyvek...nem érdekli őket. Eszik a kolbászt, szalonnát, zsírt, nem ismerik a teljes kiörlésű kenyér fogalmát :) szóval mások az igények...nem mondom hogy rosszul csinálják. de én nem tudnék úgy élni ahogy ők.

a szomszédunk két fiatal, egy 4 éves gyerekük van, talán 25 körül lehetnek. a csajszi nyilván már szociális segélyen (roma), a srác (szerintem ő is roma) néha elmegy kőműveskedni, de leginkább otthon ülnek a házukba, tvznek. Ott a nagy kertjük, lehetne veteményes, de nem, ők bent ülnek, a házban gépeznek meg néha elmennek a kocsmába...néha látom hogy a boltból hozzák az olcsó uht tej(?)et, kenyeret, párizsit...nem járnak sehová, ennyiből áll az életük...

az én férjem dolgozik, én itthon vagyok a babámmal, csinálom a veteményest, utána nyilván vissza megyek dolgozni, de jól élünk, a férjem jól keres, minden hétvégén szalonnát sütünk, pizzát rendelünk, megyünk horgászni, autókázni (nekik ugye nincs autójuk) szóval jól élünk..

mások az igények. Nekik ez így jó. Én beleőrülnék :)

Az életszínvonalon kívül a felfogásban van a legnagyobb különbség. Mi a gyermekeinkért élünk, Ők a gyermekeikből.

6-7 gyerek után már van annyi juttatás és segély, hogy futja belőle piára és cigire. Hogy a gyereknek nincs normális ruhája, cipője, nem megy kirándulni a csoporttal/osztállyal, ..... stb, az Őket nem érdekli.

Ezt hívom én megélhetési nagycsaládnak.Náluk midnig van valahogy,én azért a holnapnál tovább szeretek előre tervezni.Állandóan jár az agyam,hogy mikor mit hova kell fizetnem.

Szerinted ők fizetnek az ebédért a suliba,oviba?Természetesen NEM.Fizetnek a sok gyerekre osztálypénzt,csoportpénzt,NEM!

Csak arra nem gondolnak,hogy az állambácsi egyszer becsukja a kincstár ajtót!!!

Én a 3.gyereket be sem merem vállalni,mert ennek a kettőnek sem valószínű,hogy tudom biztosítani a jó iskolát,és talán munkahelyük sem lesz.

Ők szerintem erre nem gondolnak

Háát... az én férjem nyomozó. Munkájából kifolyólag sokszor járt már romáknál, házkutatás stb. Na ő egy-egy ilyen eset után mesél olyanokat, hogy én inkább eret vágnék magamon, mintsem úgy éljek a gyerekemmel.

Más. Egy barátnőm is gondolkodik harmadik babán, úgy hogy egy 2 szobás lakásban élnek. 4-en alszanak egy szobában, mert a másik a nappali. Igazából ide én nem szülnék harmadik babát, de valószínűleg ez az én gyerekkorom miatt van. Hasonló körülmények között éltünk mint a barátnőmék, ugyanolyan típusú lakásban (panel). Kamaszkorban már nagyob rossz volt, hogy soha nem hozhatok fel senkit, mert nem tudom hova tenni, még nekem sem volt egy saját zugom. Na én akkor megfogadtam, hogy annyi gyerekem lesz, ahánynak saját szobát tudok majd biztosítani.