Mit csináljak, ha nem bírom elviselni a férjem gyerekét?
Nem volt ez mindig így.
Sokáig jól kijöttünk, nem volt probléma.
De aztán amikor teherbe estem, akkor elkezdett zavarni a gyerek. Mindenbe belekötöttem, amit csinált, és állandóan csak a hibáit láttam, szülés előtt már a hangja és a puszta jelenléte is irritált. Nyugtatgattam magam, hogy ez biztos csak a hormonok miatt van így, hisz előtte nem volt gond, és hogy a szülés után biztosan minden a régi lesz.
De nem lett. Mióta megszületett a baba, azóta is szörnyen idegesít a nagy, a puszta jelenlététől megőrülök, vagy ha szimplán csak meghallom a nevét.
Rettegek, hogy megfertőzi a babát, vagy bántani fogja, és szerencsétlenre csak plusz problémaforrásként tekintek. (Most lesz hét éves, szeptemberben megy suliba. Tény, hogy elég problémás gyerek, de az az óriási ellenszenv, amit kivált belőlem, nem normális.)
Járok pszichológushoz(jobban mondva a pszichológus jár hozzám), de az elmúlt másfél hónap alatt semmi pozitív eredménye sincs még a dolognak.
Nyilván ha előre láttam volna, hogy a terhesség meg az anyaság ennyire megváltoztatja a hozzáállásomat, akkor nem is megyek bele még akapcsolatba sem, nem hogy házasságba és közös gyerek vállalásába. De fogalmam sem volt, hogy így fog alakulni a dolog, egyáltalán nem számítottam erre.
Mit csináljak, mit lehet ilyenkor tenni? Mert ez a helyzet senkinek sem jó, és nem akarom, hogy bárki sérüljön lelkileg.
válasza:1. Nem normális terápia az, ha a pszichológus jár hozzád!!! Ilyen a legritkább esetben van csak, nagyon súlyos esetben, ha a beteg képtelen elhagyni az otthonát.
A pszichoterápia akkor hatékony, ha a kereteket, határokat tartjátok, a célok világosak. Szerződésen alapul, melyben le kell fektetni a célokat, feladatokat.
Tessék felkeresni egy normális szakembert, aki ért az analitukusan orientált terápiákhoz és/vagy integratív terápiát csinál.
2. Ha valaki nagyon ellenszenves nekünk és rengeteg indulatot szabadít fel bennünk, akkor meg kell nézni, hogy ezek az érzések a másik félből vetülnek ki ránk és emiatt viselkedünk másként, vagy a saját érzéseink okozzák a kellemetlen helyzetet. Ez utóbbi esetben nagyon sok munka van önmagunkkal, mivel az erős indulatoknak oka van! KOrábbi élmények, emlékek, hasonlóságok jöhetnek föl, aktivizálódhatnak. A gyermek viselkedése ún. triggerként hat rád és aktivizál benned elfojtott érzéseket, emlékeket stb. Ezek rólad, a te életedről szólnak. Lehetnek múltbéli tarumák is.
Nem a gyerek a hibás és nem is te. Ez egy folyamat, amit meg kell ismerni, meg kell érteni és fel kell dolgozni. Ha ez nem történik meg, akkor nagyon sok kárt okoz mindkettőtökben, sőt a te gyermekeddel való kapcsolatodban is.
Ezért írom még egyszer, hogy keress fel egy komoly szakembert, aki ebben járatos. Így interneten ezt nem lehet megoldani, sem tanácsot adni benne, mert ez a te élményeiden nem változtat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!