Mit csináljak, ha nem bírom elviselni a férjem gyerekét?
Nem volt ez mindig így.
Sokáig jól kijöttünk, nem volt probléma.
De aztán amikor teherbe estem, akkor elkezdett zavarni a gyerek. Mindenbe belekötöttem, amit csinált, és állandóan csak a hibáit láttam, szülés előtt már a hangja és a puszta jelenléte is irritált. Nyugtatgattam magam, hogy ez biztos csak a hormonok miatt van így, hisz előtte nem volt gond, és hogy a szülés után biztosan minden a régi lesz.
De nem lett. Mióta megszületett a baba, azóta is szörnyen idegesít a nagy, a puszta jelenlététől megőrülök, vagy ha szimplán csak meghallom a nevét.
Rettegek, hogy megfertőzi a babát, vagy bántani fogja, és szerencsétlenre csak plusz problémaforrásként tekintek. (Most lesz hét éves, szeptemberben megy suliba. Tény, hogy elég problémás gyerek, de az az óriási ellenszenv, amit kivált belőlem, nem normális.)
Járok pszichológushoz(jobban mondva a pszichológus jár hozzám), de az elmúlt másfél hónap alatt semmi pozitív eredménye sincs még a dolognak.
Nyilván ha előre láttam volna, hogy a terhesség meg az anyaság ennyire megváltoztatja a hozzáállásomat, akkor nem is megyek bele még akapcsolatba sem, nem hogy házasságba és közös gyerek vállalásába. De fogalmam sem volt, hogy így fog alakulni a dolog, egyáltalán nem számítottam erre.
Mit csináljak, mit lehet ilyenkor tenni? Mert ez a helyzet senkinek sem jó, és nem akarom, hogy bárki sérüljön lelkileg.
#11
'jobban, mint a sajatodat'???
Te normalis vagy?
De ha egyszer nem tudom szeretni. :(
Én akarom szeretni, tényleg akarom, de nem megy. Idegesít az egész személyisége, a követelőzése, már a hangjától égnek áll a hajam.
A ferjem kamasz gyereke hozzank koltozil most nyaron.
Szerencsere csendes jo gyerek
De tipikus elvalt szulok hulyegyereke karaktare van.
De inkabb a ferjem viselkedese a gond
Mert buntudatbol kenyezteti es nem szol ra hahy legyek en a gonosz mostoha.
Viszont en hazam en szabalyaim ezt letiztaztam a kislannyal.
Nincs fiuzas nincs cigi alkohol csavargas.
Beiratom sportolni es uszni ill diakmunkara megy.
mar megbeszeltuk ketten az apjaval a dolgokat majd en kettesben a kislannyal.
Nagyon izgul es orul hogy vegre az apjaval elhet es ugy lattam erti hogy mas haz mas szabalyok vannak.
Szorgalomra es kitartasra kell ot majd nevelnem es ezt foleg jo peldaval.
Mar volt itt par hetet vittem magammal dolgozni bevasarolni, adminisztraciot kesziteni, onkentes munkaba, kozossen vegeztuk az otthoni teendoket igy lasson bele milyen egy dolgozo anya elete.
Ugy ereztem tetszik neki es tud beszlegetni velem.
Viszont az apjaval meg van munkank pl kozos nevelesi elvek teren de ezt mindenkeppen a gyerek nelkul beszeljuk meg.
Alapjaban egy lusta kislany keves kitartassal konnyen feladja nehezen baratkozik es nagyon zarkozott sokat szorong.
A szulei tobb mint 8 eve elvaltak a ferjemet a valasa utan 2 evvel ismertem meg.
Mikor elolvastam a szövegedet, nagyon vegyes érzelmeim támadtak. Egyrészt sajnálom a férjed gyerekét, mert saját tapasztalatból tudom, milyen egy „gonosz mostoha”. Bár én csendes gyerek voltam, mert anyukám halála miatt kissé befordultam, és a féltesóm születéséig egész ígéretes volt a kapcsolatom nevelőanyámmal, utána folyamatosan hallgattam, ahogy szid apámnak – az volt a fixa ideája, hogy engem jobban szeret nála. Mihamarabb el is menekültem otthonról, és sutyiban kellett találgozgatnom apámmal – persze kiderült, hogy nem én voltam a családi gondok okozója, mert az elköltözésem után ugyanolyan hárpia maradt nevelőanyám. Felnőttként persze már belátom, milyen nehéz lehet ilyen helyzetben lenni, de gyerekként is borzalmas, és hát, ahogy mondani szokták, a felnőttnek kell az okosabbnak lennie.
Node nálad más a helyzet, mivel, ahogy írod, látod magad kívülről, szembenézel a problémával, és meg akarod oldani. Szerintem ez szuper! Ahogy a válaszokból láthatod, nem vagy egyedül a problémáddal, és a helyzet, amelyben vagy – a mozaikcsaládban élés – igen gyakori manapság. A helyedben én keresnék olyan weboldalakat, fórumokat, ahol kifejezetten a mozaikcsaládok problémáival foglalkoznak, ott keresnék technikákat.
Szerintem nagyon fontos lenne, hogy próbáld egyforma mércével kezelni a két gyerekedet, ha másért nem, azért, hogy a vér szerinti gyerekeddel jó testvéri kapcsolat alakuljon ki köztük. Persze hét év elég sok korkülönbség, ilyenkor eleinte inkább arra kéne törekedned, hogy segítségedre legyen előbb-utóbb a nagyobb gyerkőc.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!