Miért van ez a "kétszínűség"? (Könyv vs számítógép)

Azt veszem észre, hogy ha valakinek a gyereke rengeteget olvas, akkor örül neki, büszke rá.

Ha sokat játszik a számítógépen/telefonon, akkor viszont panaszkodik, és foggal-körömmel küzd ellene, mert hogy nincs élete, nem mozdul ki, nincsenek barátai, stb.

Párkapcsolatban is, ha a pasi játszik, a barátnő/feleség panaszkodik. De az, ha valaki órákat olvas, nem probléma. Pedig ugyanúgy nem foglalkozik addig a párjával.

Miért van ez?

Mert a könyv értelmes, a játék nem? Ezzel ellen tudnék mondani. Sokat olvasok és sokat játszok, van olyan játék, ami komolyabb mondanivalóval bír, mint néhány könyv. Nyilván fordítva is van, tehát nem egyértelmű. De nem értem ezt a zsigeri elítélést.

Egy könyvmoly ugyanúgy antiszociális lehet, mint egy kocka.

Akkor mi ez a kettős mérce? Esküszöm nem látom a különbséget.

Van bármi konkrét okuk erre a különbségtételre a "felnőtteknek" azon kívül, hogy az ő gyerekkorukban még nem volt számítógép és akkor egyből ördögtől való?

Mielőtt letámadnátok: én sem engedném a gyerekem egész nap a gép előtt ülni, de ugyanúgy egész nap könyvet olvasni se.