Veletek volt olyan, hogy a hibátokból majdnem történt valami baleset a babátokkal? Nem bírom feldolgozni, és hálát adni, hogy nem lett semmi baj.

A lányom művei: a kiságya fölött volt a konnektor. Természetesen be volt dugózva. Ő úgy, ahogy volt, dugóstól, mindenestől az egészet kiszedte a falból. Vígan ült a darabokkal a kiságyban..

Kiszedte a légzésfigyelő zsinórját a matrac alól, és a nyakára tekerte. Utána áthúztam máshol a zsinórt, rácsavartam a kiságyra. 1 hét múlva megint... na, ekkor vettem ki alóla végleg. 9 hós volt.

1 hónaposan a párom rosszul rögzítette a hordozót a babakocsira, és, amikor toltuk be a kapun a küszöbön, lebillent róla előre, és bukfencezett 2 szabályos kört a betonon. Hála a Peg Perego hordozónak, és, h a fogantyú felfelé állt függőlegesen, plusz rajta volt a kupola is, nem lett baj. Nem is sírt a kisasszony. Az én reakciómat inkább hagyjuk, de el lehet képzelni. A kisfiam is emlegeti a mai napig, pedig már 2 éve volt.

- leesett az ágyról (egy másodpercre néztem félre)

- a fejére rántotta a fali telefont

- egyszer én is szájba rúgtam véletlen

- apja vitte a nappaliba, és ahogy hátrafordult, hogy kérdezzen, nekiütötte az ajtófélfának a lány fejét

- mellkasnak feszítés nekem is volt, meg utána sírás, mert irgalmatlanul megszorítottam a karját, hogy ne a betonon kössön ki

- korizáskor sikerült elesnünk, természetesen ő alul (felrepedt a szája)

- és apja, unokanővére meg ő szánkóztak, ami felborult, a gyerek legalul, rajta unokanővér, rajta apa és a szánkó - na, itt mondjuk, síró-havas gyerek ide vagy oda, leültem a röhögéstől :D