Hogy lehet egy fiatal nő ilyen érzéketlen?

2.vagyok.

Ááá,most belegondoltam,de már a terhesség közepén sem tudnám ezt tenni.Az elején igen,de később már biztos nem.

Lehet lepontoztok, de mi sem tartanánk meg, ha beteg lenne, hanem lemondanánk róla. Ha most szülnék egy beteg gyereket, az első gyerekemmel nem tudnék úgy foglalkozni, mert a beteg elvinné az összes energiámat, pénzünket, időnket. Szóval az első gyerekünk szívná meg.

30 évesek vagyunk a férjemmel.

Ez nem érzéketlenség kérdése. Mi önzőbbek vagyunk ennél, és fontos az első gyerek is. És még a dokit is feljelenteném, hogy miért nem mutatta ki terhesség alatt, hogy beteg lesz a gyerekem (persze most a kimutatható betegségekre gondolok).

2.vagyok.

Számomra ez nagyon megdöbbentő,hogy a kérdező testvérén kívül rögtön 2 ember is akadt,aki így gondolkozik.

Én 23 éves leszek,van már egy 15 hónapos lányom,de nem lennék képes szülés után lemondani róla.Ő is az én gyerekem lenne,nem tehetne róla,hogy beteg.Még ha az életemet rá kellene áldoznom akkor sem.Biztos,hogy tudnék a másikra is annyi figyelmet szentelni,amennyit kell,apával közösen persze.

Én meg vagyok a harmadik, aki lemondana róla. Ha a terhesség elején, közepén, vagy szülés után derülne ki a baj.

Szerintem sem érzéketlenség. Miért lenne az?

Magadat tennéd tönkre, az egész életedet egy olyan döntéssel, hogy egy beteg gyereket ápolsz, ami sokszor azzal jár, hogy munka nélkül maradsz (mert teljes embert kíván egy tartósan beteg baba/gyerek), és így már a meglevő gyerek élete is veszélybe kerül. És szerintem sem tudnál a már meglevő egészségessel 100%-ban foglalkozni. Nem beszélve arról, hogy amit ráköltenél, azt is a beteg gyerekre fordítod. Így ebből az egészből mindenképpen roszul jönnél ki.

Megint a 2.vagyok.

Igen,ez így leírva mind igaz és érthető is.Meg is értettem és ha ilyen egyszerű lenne,akkor én is lemondanék róla.De sajnos a szívem nem engedné.Most félre ne értsetek,nem azt mondom,hogy szívtelenek vagytok,de én bármennyire is tudnám az eszemmel,hogy úgy jobb lenne,nem tudnám megtenni.

En a kerdezovel es a masodik valaszoloval ertek egyett.

A beteg gyerek is az en gyermekem lenne.Vajon tudnek ugy tovabb elni h tudnam a gyermekem egyedul,kisemmizve elne egy intezetbe vagy egy otthonba ahol futo szalagon megy az ellatasuk de a lelkukkel meg nem torodnek?Sosem tapasztalna meg mi az a szeretet a csalad az igazi gondoskodas es ez mindazert mert betegen szuletett es a csaladja tul onzo volt ahoz h felnevelje.

En ugy gondolom h az ilyen szulonek sosem lenne tiszta a lelkiismerete.

A mi ismeretsegunkbe 2 csalad is van ahol van beteg gyerek az egyik helyen egy down-koros a masik helyen egy epilepszias aki a fel oldalara bena.Mindenkinek olyan szep csaladi eletet kivanok mint amilyet naluk tapasztaltam.