Vannak itt olyanok akik nem merik elmondani a szülőknek, hogy babát várnak, mert tudják, hogy ki fognak borulni? 27é/8 h km

02-19 20:59es vagyok.

Apámmal én is azért nem beszélek évek óta, mert azt mondta, hogy egy pasit se merjek oda vinni a házába, mert akkor inkább ne is menjek oda (vele laktam). Pár hónapig titkoltuk a kapcsolatot, aztán már mikor elég érett volt a kapcsolat, akkor összeköltöztünk (kb. fél év után, de már hamarabb is ismertük egymást, csak nem voltunk egy pár). Azóta sem mentem felé sem, csak nagymamámhoz, nála már voltunk a kisfiúnkkal is. Tesóm mesélte a múltkor, hogy el akart hozni apámtól 2 kisautót a fiainak, ami még a tesómé volt, és azt mondta apám, hogy nem viheti sehova, mert majd jó lesz Szabolcsnak (az én fiamnak). De mondom, még egyszer sem látta, nem is beszélünk már több, mint 2,5 éve. Ezért írtam, hogy majd már tavasszal lemegyünk hozzá, megmutatjuk az unokát (tesóm 2 fia nem érdekli). Aztán ha olyan lesz a hozzáállása, akkor megyünk gyakrabban, ha meg nem, én akkor is megtettem az első lépést.

Ne foglalkozz a szüleiddel, jó, persze rossz ez neked, de ne idegeskedj miattuk. Neked most nyugalomra van szükséged. Ha meg nem fogadják el, hát na bumm... Majd megenyhülnek idővel. Néha küldj majd nekik 1-1 képet, UH-ról, vagy majd ha már megszületik, aztán vagy reagálnak, vagy nem.

Megértelek, mert én is fostam:D Igaz én apám miatt, mert ő amolyan konzerv...tudod, házasság előtt nincs szex:D Hát mi nem vagyunk még most sem öszeházasodva,de a kislányom már itt van mellettem(mellesleg csak ez volt a baja,hiszen volt állásunk, fősulira jártunk, volt saját hitelmentes lakásunk minden adott volt)...

Nos amikor megmondtam,szóval az úgy volt,hogy 12.hétig vártunk aztán jelentettük be mindenkinek.Láttam,hogy nem tetszik neki, utána aztmondta,hogy felcsináltattad magad...mire én nagyon bepöccentem és szégyellem de adtam neki egy pofont.

Aztán kibékültük, ő is bocsánatot kért én is,de azért pár napig nem szóltunk egymáshoz.

Szereti az unokáját, nem arról van szó,de számára ez akkor is olyan mintha a lányom fattyú lenne...vazz nem a kőkorban élünk már:D

Mindenesetre én nagyívben tudod mi...mindenki más örült nagyon:)

Ne félj elmondani:)

Az a lényeg, hogy ti ketten örüljetek neki és mindennél jobban szeressétek. Persze, jól jönne néha a segítség, amikor megszületik, meg az, hogy mesélhess nekik a mindennapjaitokról, de ha a párod melletted van és ő szeret benneteket, az a legfontosabb. Ismerőseim közt van olyan, aki kitagadta a lányát mert más színű párt választott. Amikor megszületett az unoka, akkor meg teljesen odavolt, hogy ritkán látja csak. Lehet, hogy a kapcsolatuk nem rendeződött igazán, de mindenkinek a gyerek a fontos.

Aztán meg kérdezd meg a szüleidet, mi lenne most, ha nekik sem örültek volna a családban? Nekik az hogy esne, ha kiderülne, hogy senki nem várta őket?

Kitartás, nagyon sajnállak! Próbálj a bébire koncentrálni és nyugodt maradni.