Miért gondolják azt, hogy akinek több pénze van, az nem szereti, nem foglalkozik a gyerekével?

Annyiszor olvasom itt a válaszok között, hogy aki gazdag, az nem foglalkozik a gyerekével, csak a pénzt költi rá, mert azt hiszi azzal minden el van rendezve? Honnan veszik ezt? De komolyan? A mi ismeretségi körünkben senki nem hanyagolja el a gyerekét, se a szegényebbek, se a gazdagabbak. Mi köze annak, hogy mennyiért vesz valaki babakocsit/ruhát/játékot, hogy mennyire szereti, vagy mennyit foglalkozik a gyerekével/gyerekeivel?

Nekünk 3 gyerekünk van, szerencsére jól állunk anyagilag, és bizony kapnak drága ajándékokat a gyerekek, visszük őket külföldre nyaralni, de ezeken felül is rengeteg időt töltünk el tartalmasan. Én is, férjem is leül társasozni velük, olvasunk nekik esti mesét.

Többször olvastam, hogy pl:

- nem vettem neki drága ajándékot, de nálunk legalább szeretet van

- nekem nem a drága babakocsi volt a fontos, én inkább a gyerekemmel foglalkoztam

és még sorolhatnám a hasonló kijelentéseket.

Mi köze a drága ajándéknak a szeretethez? Ha drága ajándékot kap, akkor már nem is szeretjük, vagy mi? Vagy ha nem tízezres használt babakocsiban toljuk, akkor már nem is a gyerek a fontos? Vagy hogy van ez? És mi van azokkal a szegény családokkal, ahol ütik verik a gyereket, vagy csak egyszerűen tojnak a fejére, meg a szükségleteire?

És mielőtt nekem esnétek: Igen, vannak gazdag szülők, akiknél annyiból áll a gyereknevelés, hogy a gyerek segge alá tolnak mindent, de azért ne általánosítsunk már...

Előre is köszönöm a válaszokat!