Szerinted sok az olyan nagycsaládos, aki az anyagiak miatt vált azzá?

Igen, sajnos több ilyen családot is ismerek.

Anyukák büszkén hirdetik, hogy ők azért vállaltak harmadik gyereket, mert mennyi juttatást kapnak és mivel gyorsan egymás után sikerültek a gyerkőcök, ő maradhat legalább 7-8 évig otthon (igen, anyaságin).

Konkrétan két olyan anyát ismerek (környékbeliek, játszótéren, gyerekprogramon szoktunk szóba elegyedni), akik bevallotta, hogy ez jó, mert legalább otthon maradhat évekig.

Egy-két gyerekkel még normálisan gondolkodtak, de a harmadik után már "megnyugodva" hátradőltek, hogy na most milyen jó, nem kell dolgozniuk.

Azt a kérdést, néha fel szoktam tenni, hogy ha holnap megszüntetnék a családi pótlékot és az apuka béréhez az adókedvezményt, akkor vajon hogy alakulna a cslaádi költségvetés- akkor nagyon néznek és hümmögnek.

Egyébként éppen ők vannak elhavazva a "rengeteg munkával", soha semmire nem érnek rá, koszosak a gyerekek, mocskos a babakocsi, amit az első gyerek óta nem tisztítottak stb.

Természetesen ehhez a döntésükhöz egyfajta felsőbbrendűség is társul, hiszen "neked csak egy gyereked van, fogalmad sincs, milyen nagycsaládosnak lenni".

Ezeket az anyákat és az általuk képviselt felfogást nagyon nem kedvelem és őszintén remélem, hogy nem ez az általános- sajnos én csak őket ismerem látásból.

volt itt is jó pár kérdés erről h megéri e bevállalni a 3.-at

3 gyerek van de nem a kedvezmények miatt :-)

13-ashoz csatlakozva:

én azt még meg is értem, amikor valaki azért örül ennek, mert cserében otthon lehet a gyerekeivel, már ha ez tényleg azt jelenti, hogy tudatosan és felelősségteljesen neveli és gondozza is őket, és ezt persze felsőbbrendűség nélkül.

Ami nálam kiveri a biztosítékot, amikor mindezen juttatások mellett, amilyen gyorsan csak lehet, visszamegy dolgozni, mert a gyedextra is jól jön, a gyerekét meg majd a bölcsi nevelgeti, és emellett a hozzáállás mellett adja elő a nagy magyar anyát.

Lehet, hogy az én mentalitásommal van baj, de nem értem, miért akar nagycsaládot az, aki nem élvezi a gyerekei nevelését, csak előadni szereti, hogy ő mennyire jól csinálja.

Amit írtam, senki ne vegye magára, aki bármely más megfontolásból vállalt több gyereket, és kénytelen volt visszamenni dolgozni. Ez csak azokra vonatkozik, akik gyakorlatilag az adókedvezmény miatt vállalták be a harmadikat.

13-as vagyok ismét.

Az én ismerőseim között kimondva (!) esze ágában sincs a 3-4 gyerekes anyáknak visszamenni dolgozni, mondván, hogy MINEK (!), meg őket úgysem veszik fel stb.

Tudom egyébként, hogy vannak normális értékrendű, rendezett körülmények között élő nagycsaládosok is, csak sajnos velük nem találkozom.

A példámban említett két édesanya meg állandóan panaszkodik, hogy a 3-4 gyerek mellett nincs ideje főzni, meg mosni (!)- úgy, hogy a 3-ból 1 vagy 2 már intézményben (akár bölcsi, de inkább ovi, iskola) van.

Ezt én tényleg nem értem. Én is gyereket nevelek- igaz, nem olyan nagy számban, mint ők, de mellett teljes állásban is dolgozok, mégis van időm mosni (jobban mondva a gép teszi nálunk), vasalni- mint sok millió nőnek ebben az országban.

Az meg végképp kicsapja nálam a biztosítékot, hogy mindenre az a válasz, hogy nem tudhatom, mert nincs 3-4 gyerekem (a mosás ezzel csak mennyiségileg lesz több :) és megy az irigykedés, hogy elmegyünk kirándulni (2 darab szendviccsel, gyakorlatilag ingyen) vagy könyvtárba, vagy akár a MÜPÁ-ba is, akárhová.

A panaszkodó nagycsaládos édesanyák meg fújják tovább nálunk a nótát a játszótéren (ahová én játszani mennék vagy amíg a gyerekem barátkozik, homokozik, addig egy kicsit érje nap az arcomat vagy értelmes édesanyákkal értelmes dolgokról beszélgetni), hogy ők NEM ÉRNEK RÁ programokra, kirándulni, semmire, MERT 3 (vagy több) gyermekük van.

Szerintem meg van a gyerekek életében az az életkor (jellemzően gondolom 4-5 éves kortól, de nem tudom, mivel egy gyermeket nevelek ugye),amikor már azért nem kell az a nonstop sarkukban állás és esetleg a testvérek el tudnak társasozni is a nappaliban, amíg anya bedob egy mosást- nálunk én még 5 év múlva is társasozni fogok, hacsak nem egy kis barátjával teszi ezt a fiam, mégsem nyávogok :)

Tisztelek, becsülök minden gyermeket nevelő családot, ahol a gyermeknevelés nem siránkozás, nem a pénzhajhászás, sírás-rívás, tarhálás stb. a téma, ahol a gyerekekkel a szülők koruknak megfelelően tudnak minőségi időt eltölteni és kulturált, normális körülmények között, igényes, tiszta megjelenéssel élnek.

Sajnos az én lakókörnyezetemben a nagycsaládosok tekintetében ők a kisebbség. SAJNOS.