Ő liberális én konzervatív, ez már "váló ok"?
A szüleim így tették tönkre a gyerekkorom.. váljatok el kérlek!!
18L
De, ha te is tudod, hogy mi a megfelelő és a helyes lépés a kapcsolatotok terén, akkor miért írtál ki erről kérdést?!
Ez olyan egyértelmű és világos, mint a nap.
Semmi keresnivalótok nincs egymás mellett. Főleg nem úgy, hogy gyereket vállaltok. Tönkreteszitek szerencsétlen gyerek életét.
Keress magad mellé egy olyan társat/férfit/apát, akinek a felfogás olyan, mint a tiéd.
Na, akkor lehet gyereket vállalni. Mostani helyzetbe, meg se próbáljátok!
Kérdező, ezzel a konkrét elképzeléssel az a baj, hogy egy óvódás, általános iskolás korú gyerek egyszerűen nem tud még hosszútávú döntéseket hozni. Nagyon tetszhet neki egy sport, és teljesen normális, ha fél év után herótja lesz tőle és teljesen más irányba fordul.
Ilyekor még nem tudják felmérni azt hogy ők maguk is változnak.
Simán belefér, hogy lelkesen jár balettozni, majd néhány hónap múlva már a kick-box lesz a favorit.
Alapvetően motiválni kell a gyereket, nem kényszeríteni. Jóval nehezebb meló, viszont sokkal több muníciót ad a felnőtt életre is, mint amikor kényszerből elvisel valamit - vagy rettentő kreatívvá válik abban, hogy miként lógja-sunnyogja el a nemszeretem dolgokat.
A liberális gyereknevelés egyébként NEM azt jelenti, hogy a gyerek csinál, amit akar. A köznyelvben kapott egy pejoratív felhangot, de alapvetően a liberális gyereknevelés azt takarja, amikor a szülő partnernek tekinti a gyereket, nem alázza meg, nem tekintélyelvű módon viszi a gyereknevelést. Tehát a gyereknek is lehet véleménye, ami falba is ütközhet, de magyarázattal, nem pedig "azért, mert én azt mondtam".
Azért írtam ki a kérdést, mert szeretjük egymást és nagyon nagyon nehéz elengedni őt. Rengeteg jót adtunk egymásnak, és nagyon sok mindenben passzolunk, de ha a jövőre gondolok, a leírtak miatt félelmeim vannak. Elhagyni őt azt hiszem, egy okos, logikus döntés, csak a szívem szakad bele.
Utolsó: Nem szeretnék hosszan reagálni, nem erről szól a kérdés. Te is másképp gondolod, elfogadom, de a saját véleményemen nem fogok változtatni. Viszont van egy történet, amit örömmel megosztok veletek. Volt az 50-es években egy kutatás (akkor még lehetett ilyet) hogy egy óvodai csoportot 3 felé osztottak. Egy óvónő-Kati néni- mindhárom csoportban más fegyelmezési módszert alkalmazott: Liberálist, demokratát és autokratát. Pont húsvéthoz közeledvén gyurmából csináltak tojásokat meg nyuszikat. A liberális csoportban a plafonról is gyurma lógott le. A demokratáknál készültek a legszebb munkák, az autokratáknál meg minden tojás ugyanúgy nézett ki, mert meg volt szabva milyet csinálhattak. (videó készült a dologról) No de, az érdekesség, hogy megkérdezték a gyerekeket mit gondolnak az óvónőről. Ugyan az autokratáknál a többség nem szerette, volt olyan gyerkőc aki kifejezetten szerette, hogy Kati néni irányít. Neki az adott biztonságot. És a liberálisoknál is többen mondták, hogy nem szeretik ezt a káoszt. Nem szeretnék autokrata módszerrel nevelni, de konzervatív ember vagyok, így ilyen szülő is leszek. (katolikus család jó tanuló, művészeteket kedvelő, azokban jártas gyereke vagyok) Ezzel a történettel csak arra szerettem volna célozni, hogy nem gondolom lenne egy, helyes nevelési módszer. A gyerek 50%-ban örököl, 50%-ban kap a jó Istentől személyiséget, emellett hat rá a környezete is jócskán és akkor még a szülők. Nem utasítom el a liberális gyereknevelést, de én a sajátomon nem szeretném alkalmazni, mert nem lennék önazonos, az meg nem hiteles egy gyerek előtt. Sajnos ez egy nagyon fájdalmas döntéshez vezet.
Tizenegynehány év pedagógiai tapasztalat alapján azt mondom: nálad van a bölcsek köve ebben a kérdésben. A liberális szemléletű gyereknevelés a legkevésbé sem célravezető, a gyerek bizonytalan lesz tőle, állandóan a határait keresi. Pedagógus kollégáknál is azt látom, hogy a liberális szemléletűek sem az osztályban, sem otthon nem boldogulnak jól, míg a kicsit(!) konzervatívabbaknak mindkettő sima ügy.
Tudom, hogy nem ez volt a kérdés, de megragadtam az alkalmat, hogy leírjam.
Ugyanakkor ha az álláspontjaitokat nem tudjátok közelíteni, nem szabad gyermeket vállalni.
Viszont én ezért biztos, hogy nem hagynék el valakit, ha egyébként harmonikus a kapcsolat, hacsak nem égetően sürgős gyermeket vállalni (bár ilyen meg szerintem nincs). Hiszen hol van arra a garancia, hogy ha elhagyod, találsz majd egy minden szempontból ideálisabb apajelöltet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!