Miyen anyatipusba tartozol? és hány gyermeked vagy illetve hány éves vagy

Hát ezek kivétel nélkül mind én vagyok. De a gyerekre azért tényleg odafigyelek, asszem, és sokat foglalkozom vele, ami meg is látszik rajta. Az idegesség viszont gyakori hibám. Máskor meg megfontolt vagyok és okosan döntök. Szóval pont így ahogy írod, ezek együtt az összes. :)

Hatéves kislány. Rossz mint a veszedelem :) És okos mint a nap.

hát én talán keverném az általad felsorolt csoportokat...

nincs a felsorolásban, de ahhoz képest hogy első babám, nincs segítségem, mondhatni hogy laza és nyugodt vagyok, ha gond adódik. tehát nem aggódom túl a dolgokat, higgadtan kezelem problémákat. pl.: mikor először volt lázas a pici, vagy kiütéses lett, apróságok de sokan ezeket is túlreagálják. ugyan akkor nem tudok iramot tartani a fejlődésével és az igényeivel...pl kb 2 hete állt fel, azóta az altatás kész katasztrófa volt, állandóan fel akart állni, és sírásba torkollott hogy mindig visszafektettem...2-3 napja napközben kicsit ringatom, ölben simogatom, 5 perc és alszik. tehát míg erre nem jöttem rá, hogy esetleg kell neki egy kis szeretgetés ölelés, a közelségem, amit eddig nem követelt ennyire nagyon felhúztam magam azon hogy nem alszik :) tehát én magabiztos, a gyerekhez igazodó/ gyerekkel együtt "fejlődő" határokon belül türelmes. ha nem alszom ki magam akkor idegeskedő :) de szerencsére jól viselem az ébredéseket. 7 hós a fiam.

Én próbálok türelmes lenni.

Néha viszont lehetetlen.

Szuperanyu nem akarok lenni, tekintve hogy én egy ilyen típus gyermeke vagyok, és rendesen kisebbségi komplexusom van.

Jaj, hát nálam is mindez egyszerre van jelen. Örökvidám és általában türelmes, de a körülmények miatt kapkodó, idegeskedő is tudok lenni, a gyermekeimet imádom, mindegyiknek a legjobbat szeretném, de néha "szétesek" ami nem is csoda, 4 gyerekem van. Fárasztó ez az állandó százfelé figyelés, de már nagyon rutinos vagyok, egyszerre csinálok mindent, pl. főzés közben kikérdezem a nagyobbtól a leckét, közben a kicsit itatom, miközben a nagyobbik kicsivel rohanjak a wécére mert pisilni kell, a negyedik meg kérdez épp valamit és csodálkozik, hogy meg se hallom. Na ilyenek vannak nálunk, néha olajozottan megy minden, néha elveszítem a fonalat...

Egy biztos, olyan anyatípus vagyok, aki él-hal a gyerekeiért, a családjáért, a férjem is, összetartunk, másképp nem is menne. Nem bánom, hogy nagycsaládunk van, olyan szépségek rejlenek benne, amit nem tapasztalnánk meg, ha csak egy gyerekünk van. Hát az utolsó nekünk már nem volt tervezve, 42 évesen besikerült a pici, így most "nagymamakorban" is babázom...

türelmes, tolerans, nagy munkabírású, egész nap hajtok, nem állok le, legyen a gyerek körül is minden rendbe, de ha netán sír, nem rohanok, szépen befejezem amibe bele kezdtem és utána megvigasztalom (már ha nem olyan miatt sír ami azonnali szeretgetést igényel)

28 vagyok

38 éves anya vagyok, egy nagycsoportos ovis kisgyermekkel.

A fenti 5 kategóriából az 1-2-4 jellemző rám is- abszolút szituációfüggő.

A személyiségemet pedig nem lehet ilyen egyszerűen besorolni anyaként sem sehová.

A kategóriáidtól függetlenül én magamat egy optimista, határozott, erős, önálló egyéniségnek tartom, így anyaként is főleg ezek jellemzőek rám.

Nálam a nevelésben nem okoz problémát pl. az időbeosztás, a tervezés, a határok mutatása és tartása a gyermekemmel és a tolerancia, türelem sem. Természetesen előfordulnak olyan ritka helyzetek, amikor én is fel tudom emelni a hangomat (na nem azéárt, mert szerintem ez egy megfelelő nevelési eszköz, hanem mert éppen eszköztelen vagyok abban a helyzetben és tehetetlen).

Az, hogy a gyermekem felmerülő érzelmi és egyéb igényeit igyekszem a lehetőségekehz mérten kielégíteni, ez szerintem alapvető egy anya-gyermek kapcsolatban.

Ha ez a te kategóriádban azt jelenti, hogy a gyermek érzéseit, akaratát előtérbe helyezem az én vagy a család többi tagjának vágyával, akaratával szemben, akkor meg nem igaz.

Én az a típusú fiús anya vagyok, aki bátorítja, felfedezni engedi, motiválja a fiát (igen, engedem felmászni a 6 méter magas köteles mászókára és hátraszaltózni a gumiköteles trambulinin is- még akkor is, ha én már a látványtól is szédülök, meg kicsit ugrásra készen vagyok, de ezt nem mutatom neki :), beszedheti a földről a gilisztát is és nem sápítozok, hogy fújj de undorító- pedig nekem azért magamban az, de mindig arra gondolok, hogy ez az én undorom, ami nem szabad, hogy befolyásolja őt a megismerésben stb...)

Általában igyekszem észérvekkel elmagyarázni a fiamnak a dolgokat az ő életkorának megfelelően. Én is érvelek, a számára fontos, de egyébként kis jelentőségű dolgokban adok választást (pl. este van egy óránk akkor olvassunk vagy legózzunk, hétvégén a kresz parkba menjünk vagy inkább bábszínházba, biciklit hozzon vagy rollert, kék pólót vagy zöldet stb.). Bátorítom őt is, hogy gondolja végig, hogy a döntése nyomán mi várható, mi lesz a következménye és én is mindig ezzel érvelek (pl. lehet hisztizni kisfiam, akkor sajnos nem marad idő olvasni vagy lehet a boltban 3féle édességért követelőzni, akkor sajnos elmegy ezzel az idő és nem tudunk kimenni a játszótérre stb.)

Arra bátorítom, hogy igenis fejezze ki az érzéseit, akaratát- de kulturált formában és hallgassa meg, vegye tekintetbe másokét is. Én is a kompromisszumokban, egyezkedésben, együttműködésben hiszek a családon belül és az élet legtöbb területén- erre nevelem őt is.

Egyezkedjen, érveljen, győzzön meg- aztán jussunk egyezségre, ha kell, ő is engedjen és én is.

Nem szokott zavarni a "de miért? ez micsoda?" és hasonló felfedező jellegű kérdés akkor sem, ha 5 percen belül már tizedik alkalommal teszi fel.

Ellenben a céltalan nyavalygás, nyávogás, unatkozás, fetrengés, fej hangon visítás sokkal jobban- én ezeket kevésbé tudom nyugalommal viselni, de azzal pl. semmi bajom nincs, ha otthon 6 négyzetméteren vannak a vonatsínek szétrakva, mert "munka" folyik vagy hason fekve lapoz újságot magába feledkezve a füdőszobában.

Ennyi jutott hirtelen eszembe.

Nagyon szimpatikus a válaszod, kedves 6-os, sokat lehet tanulni belőle. Látszik, hogy tényleg egy magabiztos és határozott szülő vagy, és ez sokat számít.

4-es voltam.

azt hiszem 2es vagyok :)

szerintem is nagyon jó az amit a 6os írt...olvasni is jó volt, végig elismerően némán bólogattam :) sokszor én is hasonlóan érzem magam határozottnak és magabiztosnak, de pikk-pakk a béka segge alatt érzem magam...