Hogyan reagáljak a viselkedésére? (mindjárt kiugrik a szívem)

Egy felnőtt emberről van szó de mégis gyerek a felfogása mert értelmi sérült születése óta.

Egész nap csak üldögél, fekszik, játszik a számítógépen, szoktunk neki adni feladatokat mert nagyon unatkozik.

Délelőtt még szépen szót is szokott fogadni, főz kávét, beágyaz saját maga után,kiüríti a kukákat, Ki is viszi a konténerbe ha mondjuk neki.

Elmosogat.

De délutánra lefékez az agyműködése és mindig valamit csinál amivel felkelti a figyelmet.

Amiről tudja hogy nem helyes, de mégis csinálja hogy bosszantsa a másikat, és ilyenkor örül.

Ma pl ...A fiókban tartsuk a nejlon zacskókat szatyrokat, és arra megyek ki a konyhába hogy szana-szét van dobálva a konyhába, és néz rám vigyorog és én kérdezem tőle hogy te voltál? erre válasz...és ha én?.... megint kérdem tőle, te voltál? Én , és akkor most mi lesz? Mondom neki szedd össze! Ő és ha nem szedem össze, akkor mi lesz? Szedd össze! De ha nem szedem össze, mi lesz? Nem kapsz üdítőt.

Nem kapok üdítőt? Szedd össze! Ha nem szedem össze nem kapok üdítőt? Nem! Szedd össze, tedd a helyére!... Jó! De akkor kapok üdítőt ha összeszedem? Igen. És ha nem szedem össze? Akkor nem kapok üdítőt? Nem!!!!! Miért? Úgy nem kaphatok? Nem! Miért? Nem érdemled meg! Mi lesz ha órdítok? De miért nem kaphatok így is? Én bevonultam a szobába és nem bírtam tovább hallgatni a kérés sorozatot.

De az volt benne az idegesítő hogy ajtóm elől el sem mozdult és úgy folytatta a kérdéseit, én meg megfogtam a poharát amit neki töltöttem és kinyitottam az ajtót és belekortyoltam és hmmm de finom....Na összeszeded? És ha nem? Na akkor nem kapsz. Aztán elgondolkodtam én bevittem a szobájába 2 nagy pohárral is mire mentem ki összeszedte, visszatette a helyére, és akkor a szemem láttára már hajigálja is ki a helyéről, én megfogtam és kivittem a szobájából az üdítőt.

Hát mondom ilyen nincs...

Kimentem nagy nehezen megint összeszedte, vittem neki a szobájába 2 pohárral, de hozzá se nyúlt.

Aztán megint jön a szobám elé hogy ...akkor nem szabad kihajingálni a zacskókat? Kihaingáltam nem baj? Akkor így nem kapok üdítőt ugye? Én meg mondtam neki hogy nem hiszem el hogy kidobáltad....megnézem. És nem dobálta ki hazudott.

Tovább kérdezi tőlem, mi lesz ha megint kidobálom?

Én meg dobáld! Majd összeszeded!

Úgysem mered!

Erre ő odamegy és bátortalanul kezdi kifele dobálni a fiókból, én meg fordultam egyet irány a szobája és eldugtam az üdítőjét.

Azóta nem tudom volt e a szobájába észre vette e h eldugtam, most kinn van a konyhába és várakozik.

Ezt múltkor a cipőjével játszotta el, hogy lehet e saras cipővel a szőnyegre bejönni? Vagy mikor felöltözött teljesen sapka , sál, kabát, cipő, és...Nem kell benn így felöltözködni ugye? Adjatok légyszíves tanácsot hogy hogyan mit válaszoljak vissza vagy mit ne, mert nem bírom esküszöm olyan ideg van bennem, nem tudom hogyan kell beszélni egy ilyen emberrel aki nem ért meg semmit.

Családtag és egyenlőre kénytelen vagyok vele egy házban élni amíg nem rendezzük a külön élést.