Szülők, ti megkérdeztétek már a gyereketektől, hogy milyen szülőnek tart titeket?

Én rendszeresen, kb negyedévente megkérdezem tőle. Főleg akkor, ha vmelyikünknek zúzós időszaka van.

Volt, h többet játszottunk, volt, h ő játszhatott a gépen többet, volt, h kompromisszumot kötöttünk a tanulásban, mindig alkalmazkodunk egymáshoz.

Én még nem, mert csak 2 éves, viszont mindenképp megfogom kérdezni később. Én nagyon fontosnak tartom, hogy tisztázzuk az ilyen dolgokat. Annál is inkább, mert szüleim sosem kérdeztek meg, így pedig nem mondja az ember magától. Biztos oka volt, hogy nem kérdezték, anyukám ehhez túl büszke, és nem is fogadná el, ha neki hibája van, vagy valamit másképp csinál. Ha nem az elképzelése szerint halad valami, akkor az csak rossz lehet. És ha a végén be is következik és igaza lesz, akkor nem felejti el minden egyes alkalommal az ember orra alá dörgölni.

Na, én ezt szeretném elkerülni, és mindenképp másfajta alapokra helyezni a kapcsolatomat a fiammal! Ismerem ezt az oldalt, amiben felnőttem, és tudom, hogy az ember sokmindent magával hoz. Sokszor ismerem fel magamban az anyámat, és csak később esik le, hogy "de én nem ilyen szeretnék lenni".

Képes lennék változni is, ha valóban olyat kérne, amiről magam is tudom, hogy csak egy rossz, berögzött tulajdonság.

Bocsánat, hogy nem teljesen a kérdésre válaszoltam, de remélem segített.

Egy időben szégyellem, de sokat idegeskedtünk itthon. Főleg én, az anyuka. Nagyon húzós időszakon mentem át. Elvesztettem két terhességet, ami nagyon megviselt. Ennek az akkor 3-4 éves lányom látta a kárát. Sajnos kiabáltam vele elég sokat. Minden éjjel, kezdettől fogva-előtte is és a mai napig is-, ha valami összezörrenésünk volt aznap, megdumáltuk. Az összezörrenés után is és este lefekvéskor is. Egy este azt mondta nekem a lányom, anyuka én nem szeretem, ha kiabálsz velem, ne kiabálj többet. Majdnem elsírtam magam. Ekkor vettem igazán erőt magamon és megpróbáltam nem rajta levezetni a feszültségemet. Aztóta kábé egy év telt el, mellesleg végre sikeres terhességem volt és megszületett a kistesó.

Abban az időben foglalkozni se foglalkoztam annyit és erre is azt mondta mindig, hogy játszunk többet. Ma nagyon odafigyelek, hogy minden nap jusson idő játékra.

Nem kérdezem meg, nibcs ra szukseg, minden nap elmondja magától, hogy nagyon szeret es nagyon kedves anyuka vagyok. 3,5 eves fiú egyebkent. 😊 kiabálás csak nagyon-nagy szofogadatlansag esetén van, próbálok vele mindent nyugodtan megbeszélni.

Egyebkent nem tudom, hogy jo visszaigazolas-e ha mondja, mert azert némelyik kisgyerek mar igen jol manipulál, foleg az 5-8 evesek közül. En inkabb arra adok, ahogyan velunk/velem viselkedik. Az apjával kicsit rendetlenebb, o tobb dolgot megenged neki, de nincs ezzel gond, ot is nagyon szereti. 😊

Pont most szombaton volt nálunk a 10 éves fiam barátja,társasoztunk,közben megbeszéltük a sulis dolgokat is.

Szóba került a másik kisfiúnál,hogy őt mivel büntetik,ha rossz jegyet kap.

Én mondtam,hogy biztos rossz anya vagyok,mert ha az adott héten kap a fiam rossz jegyet,akkor hétvégén nem számítógépezhet.

Amint kimondtam,hogy biztos rossz anya vagyok,rögtön mind a két gyerekem mondta,hogy nem vagyok az :)!

Én bármin változtatnák,kivéve a tanuláshoz való hozzáállásom.

Nekem elég vacak gyerekkorom volt,a gyerekeimnek nem ilyet szánok,igyekszem sokat foglalkozni velük(már amennyire ez lehetséges,12 órás műszak,éjszakai ,hétvégi munka mellett)

Ha velem akarnak játszani,megteszem,de hétvégén engedem őket a barátaikhoz is,focizni szoktak általában a játszótéren.

Én akkor szoktam a saját szavaimat visszahallani,ugyanazzal a hanglejtéssel,ha a közös szabályainkat mondják vissza.

Amíg az utcán megfogják a kezem,a 10 éves fiam is még odajön,hogy megöleljem,este várják elalvás előtt a puszit,ölelést,addig szerintem nálunk nincs baj !