Mit tennétek, ha a testvéretek a gyereketeket is bevonva játszmázna, és kívületek mindenki "alszik"? (Konkrétan a kiegészítésben. )

Konkrétan:

Tesómnak egy 6 és egy 4 éves gyereke van, főleg a kisebbik nagyon vadul viselkedik. Persze ő csak gyerek, a szülei kevés figyelmet fordítanak rá, rájuk. Heti 4 foglalkozásra (foci, tánc...stb) viszi mindkettőt, és a nagyobb hamarosan a hozzájuk közeli "elit" iskolába fog járni, bár ő szívesebben menne a helyi kisebb iskolába, ahová kívüle minden ovistársa megy. (Anyu és anyósa is besegít a háztastásba, gyerekfelügyelet, ide-oda vinni őket...stb.) Ilyesmiben jól kihasználja a lehetőségeket, ilyesmiben a maximumot adja gyerekeinek. Ahogy a saját kinézetére, öltözködés, kozmetika...stb is nagyon ad, de mindenben nem lehet maximumot teljesíteni. Ő ezt a látszatot akarja kelteni.

Eddig mondhatnám, nem az én ügyem. Mi is megoldjuk a dolgokat, ahogy tudjuk, anyós és anyu nélkül. Külföldön élünk 1 éves kislányunkkal, de közel a határhoz, tesóméktól csak kb.50 km, egy kis faluban. Az itt lakókkal semmi kapcsolatunk, itt nincsenek foglalkozások, még játszótér se. Férjem munkahelyéhez közelebb van, mintha Magyaro-ra költöznénk, de egyelőre muszájból lakunk itt, amit tovább nem részletezek.

A probléma a következő: Amikor hozzánk jönnek vagy mi megyünk testvéremékhez, tesóm kizárólag csak a kislányommal foglkozik, mondókázik, és mellesleg mindenki mástól kisajátítja arra az időre a kislányomat, míg itt vannak. Hanyagolja a gyerekeit, akik ezt szóvá is teszik, de az a válasz, hogy az unokatesóra otthon nincs ideje, őt csak itt látja, és ezt a gyerekeinek meg kell érteni!! Férje közömbös, érdektelen, áthárítja a felelősséget a tesómra, max. rákiabál a gyerekeire, hogy ezt ne, vagy azt mondja nekem, amikor rájuk szólok, hogy a kislányom játékát ne tegyék tönkre, hogy ettől nem megy tönkre ám, ha mégis, majd karácsonyra kap egy másik ugyanilyen játékot tőlük... Tesóm kibúvókat keres, vagy ő is a férjére akarja hárítani a gyerekeket, hogy foglalkozzon most az apjuk velük. A gyerekeivel tehát senki nem foglalkozik, kedvük szerint randalíroznak, főleg a kisebb úgy mutatja ki féltékenységét, hogy mintha direkt tönkre is akarná tenni az uncsitesó játékát. Kislányom néha kiszabadulva tesómtól, követi a gyerekeket, akik persze, hogy rá sem hederítenek, hiszen lárszólag "miatta" nem kapják meg anya figyelmét.

A nagyobb könnyebb karakterű, csendesebb, jobban kifejezi érzelmeit a szülei felé, ezért rajta ez nem így jön ki, ő nem vadul, hanem csendesen viselkedik, vagy részben magába fojtja (?).

A színjátszás végén, búcsúzáskor a kislányom persze, hogy nem szívesen hagyja elmenni tesómat, aki 100%-os figyelemmel fordult hozzá, a kérdésre, hogy velünk jössz-e, nála marad. Tesóm, kezében a kislányommal, büszkén feszít az ajtóban, hogy a kislányom képes lenne vele menni, kijelenti, hogy milyen jó lenne, ha egy harmadik, ilyen aranyos kislánya is lenne, gyerekeit "meginterjúvolja" (akik persze, hogy nem akarnak kistesót, hiszen még kevesebb figyelem jutna rájuk).

Kislányom miatt is még fontosabb, hogy kapcsolatba legyünk velük, hogy kívülünk mással is legyen kapcsolata, így csak miatta is kapcsolatba akarok lenni velük, meg amúgy is örülnék, ha a tesómmal játszmamentes, normál kapcsolatunk lehetne, mindenkinek ez lenne jobb.

Elnézést, akik úgy gondolják, nem ide való a kérdés. Gondolkoztam, melyik témába illene, mert nics pszichológia vagy hasonló, és megnéztem játszma címszó alatt, és az ide írt kérdésre jöttek a "leghozzáértőbb" válaszok, ezért így döntöttem.