Meg lehetne oldani, hogy a gyerekek ne a saját vér szerinti családjukban nevelkedjenek?

Miért ne szűkítenénk le rád?

Neked van problémád a szüleiddel, ezért erőlteted ennyire ezt az adoptálás dolgot, mert valamiért nem szereted őket.

Kérdező szerintem beszéld ezt meg édesanyáddal. Majd ő elmeséli milyen volt téged kiszarni...

Aztán keress fel egy jó orvost, biztos tud segíteni rajtad.

„De a társadalomról miért csak a kommunizmusra tudsz asszociálni? Nem állhat egy társadalom egyenlő rangú emberekből?”

Hol írtam én bármit is a kommunizmusról?

Egyébként pedig: ha továbbgondolnád, amit írtam, miszerint az egyéni különbségeket kell értékelni, és felfedeztetni, ki miben jó, akkor látnád, hogy ez pont az „egyenlő rangú emberek” társadalmának ideáját vetíti előre. Nem versenyalapú lenne a társadalom ugyanis ekkor, hanem olyan, amelyben az emberek 1. ismerik magukat, 2. elismerik a mások teljesítményét, képességét.

Hiszen ugyanúgy szükség lehet remek pékekre, mint remek jogászokra – bár utóbbiakra kevesebb – viccelek. :))

De sajnos a helyzet az, hogy elég sok embertársunk nem tud vagy akar gondolkodni, így ez az utópia sem megvalósítható.

#39: Te nagyon hülye lehetsz, de nem csak ebben a válaszban. Vagy tényleg nem érted, vagy egyáltalán nem akarod érteni, amit itt mondtunk.

Itt semmi ellentmondás nincs. A válaszadó azt mondta, hogy egy ember szívesebben foglalkozik a saját hülye gyerekével, mint a más hülye gyerekével, mikor tudja azt, hogy az ő gyereke egy okos valaki.

...

Menj oda egy anyához, aki kilenc hónapon keresztül hordta méhében gyermekét, és mond azt neki, hogy add ide, kapsz helyette egy másikat. A minimum az, hogy kikaparja a szemed. Menj oda egy apához, aki tűrte, hogy felesége seprűnyéllel döngesse a fejét terhessége alatt, mert reménykedett abban, hogy minden jobb lesz, ha majd kezében tarthatja a gyerekét. Gondolom ő sem bánna veled kesztyűs kézzel, ha azt mondanád neki, hoci ide a gyereket (aki miatt eltűrte a seprűnyelet), és kapsz helyette valakit, akihez semmi közöd. (Természetesen a seprűnyeles csak egy példa, ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy nem csak az anyuka, hanem az apuka is elkezdhet kötődni a gyermekéhez a születés előtt).

Egyszer nézzél meg egy kismamát, ki első gyerekét várja, nézd meg a mosolyt, ami végigsuhan az arcán, mikor arról beszél, hogy hogy rúgott egyet a kisbaba a hasában. Nézd meg a férfiakat, akik első gyerekük születését várják, milyen büszkén mondogatják, hogy az én fiak ilyen meg olyan lesz. Volna szíved azt mondani ezeknek, hogy add ide a gyereket, csak azért, mert te utálod a szüleidet?

Lehet, hogy vannak gondok a gyermekvállalással (például a te esetedben), de hidd el, sokkal nagyobb gondok volnának, ha mindenki olyan gyereket kapna, amelyik nem a sajátja.