Létezhet olyan, hogy valaki nem szereti a gyermekét, mégis odaadón és tisztességesen felneveli?

nemhinném

mert a szeretet sem véltlen alakul ki anya-baba között mert ez segíti az egymásra hangolódást, hogy az anya értse a kicsit és fordítva, valamint kialakuljon a bizalom a babában,ennek megfelelően később gördülékenyebb legyen a társadalomba való beilleszkedése, ezáltal érzi, hogy számíthat valakire, a világot anyán keresztül ismeri meg, "...ami pont olyan csodálatos, mint anya".

anya szeretete/nem szeretete egy életen át végigkíséri,megalapozza a gyermek szociális életét.

Odaadóan biztos nem... de talán kötelességtudatból felnevelheti.

Nekem a nagymamám ilyen. Végülis anyukámat felnevelte, megadta neki, ami kellett ahhoz, hogy önállósodjon, iskolázta. De soha nem szerette. Ma sem szereti, és az unokáit (köztük pl. engem) sem szereti. Soha semmilyen mozdulata, gesztusa nem volt, ami a szeretetről árulkodott volna. :(

De felnevelte anyukámat, bár anyu szerint csak felnőtt magától, mert telt az idő.

Nem volt boldog gyerekkora.

Ha odaadóan nem is, de tisztességesen igen. Sőt, sok esetben a szeretethiányból fakadó lelkiismeret-furdalást kompenzálja nagyobb odafigyeléssel ill. anyagi javakkal.

Nem én találtam ki, gyermekpszichológia előadáson hangzott el.

Egy gyereknek vannak testi és lelki igényei is. Hiába eteti, mosdatja, öltözteti valaki a gyerekét, ha mindezt egy mosoly nélkül teszi, mint egy darab ronggyal. Egy gyermeknek szüksége van lelki "táplálékra" is. Az a szeretet. Ha valaki nem szereti a gyerekét, mert nem várt gyerek, stb. az csak ugyanezt az érzelmi sivárságot adja tovább. Ebből pedig kitörni nagyon nehéz lesz.

Ha kimutatom a szeretetem a gyermekemnek, ugyanazt, sőt hatványozva kapom vissza tőle ezt. Tehát nem rossz "befektetés" ez. Sajnos ennek ellenére vannak, akik nem tudnak szeretni. A szeretetet is tanulni kell, aki gyermekként nem kapja meg, csak döcögősen lesz képes felnőttkorában is átérezni, kimutatni.