Egy kis lelki támasz hiányzik? Tönkremegyünk?

Van két gyerekünk, harmadik pocakban. Tervezett baba, nagyon vártuk, hogy megfoganjon. Viszont az első hónapban egy hatalmas kiadásunk lett, az utolsó fillér tartalékunk odalett, minden. Úgy gondoltuk megbírkózunk vele, összeszedjük magunkat. Erre nyilván nem számítottunk, hisz az ember nem úgy tervez h egy összegben óriási összeget kell kiadni, nálunk felélni. Veszélyzetett terhes lettem, munkától eltiltott az orvos, jött a tél és baj baj hátán. Ma már azt mondtam valahol megértem, aki a vonatot vagy a 10-dikről ugrást választja. Félelmetes, ahogy egyik napról a másikra süllyedünk. És ma odáig jutottunk, hogy a család adott némi segítséget. Emiatt én úgy, de úgy szégyellem magam. Szerintem ez még rosszabb, mint az anyagi gond. A szégyen. :( :( Nem tudom mit várok, csak írjatok pár szót :(