Egy kis lelki támasz hiányzik? Tönkremegyünk?

Szívből sajnálom!

Először is, ha valaki mögött van egy segítő család, az ÁLDÁS, és az ő segítségük nem szégyen.

Másrészt legyenek terveitek a férjeddel, hogy keveredtek ki a gondokból! Külön-külön beszéljétek át az egyes problémákat és a lehetséges megoldásokat. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy mi a pontos gond, honnan indult, hogyan kerülhetitek el. Mondjuk úgy nehéz okosnak lenni, hogy nem tudom, mi történt. És fogjatok össze a pároddal! Ilyenkor könnyebb összeveszni, ha mindenki feszült. De ti dolgozzatok össze, és merítsetek egymásból erőt!

Azt ugye mondani sem kell, hogy a gyerekek a lehető legkevesebbet érezzék a gondokból, a magzat is ide tartozik. Szóval csak nyugi!

Várandósan átélni még nehezebb az ilyen helyzetet, őszintén sajnállak miatta.

Tudom, milyen érzés, egyik napról a másikra maradtam magamra a gyerekeimmel.

Azt sem tudtam, hogyan fogom megoldani a munkábajárást, nem volt mögöttem támogató család sem.

Télapó napján óránként ellenőriztem a bankszámlámat, és amikor 4 óra körül megérkezett rá a pénz, bőgve vettem el, mert mégis jöhet a Mikulás. Akkor már két napja tojást ettünk, mert csak az volt otthon.

Nehéz volt, de túlestünk rajta, ahogyan a legtöbb ember megoldja, ha valóban mindent megtesz.

A főnököm rugalmassá tette a munkaidőmet, tolerálta, ha táppénzre kellett mennem a gyerekekkel. Sokszor hazaengedett úgy, hogy vittem magammal a melómat.

Elvállaltam a lépcsőház takarítását is, a szomszéd néni meg felajánlotta, hogy addig vigyáz a gyerekekre.

Sokszor főzött is nekünk. Először szégyelltem ezt, de elmondta, hogy neki öröm, ha gondoskodhat valakiről.

Hétvégenként számítástechnika korrepetálást vállaltam, olyan felnőtteknek, akik vizsgára készültek.

Szóval mindent megtettem. Te most nem tudsz fizikailag sokat tenni, de gondolom a férjed igen. A te feladatod az, hogy támogasd őt, és próbálj kiegyensúlyozott maradni a gyerekeid és a babád miatt.

Most próbáljátok átvészelni, de ezért is fontos szabály, hogy legyen mindig 6 havi tartalék, ami tényleg vészhelyzetre van.

Váratlan kiadásra, arra, ha neadjisten a férjed munkaképtelenné válik, ilyesmik.

"Erre nyilván nem számítottunk, hisz az ember nem úgy tervez h egy összegben óriási összeget kell kiadni"

De, sajnos kell ezzel számolni, ezért is vésztartalék.

Sajnálom. :(

A mai világban bárki ebbe a helyzetbe kerülhet, sajnos. Úgy látom azért a sarkadon állsz, és igyekszel megoldani mindent, jó, hogy ennyire nem dobod el Magad, mármint hogy igyekszel jobbá tenni mindent a gyerekek nem éreznek belőle semmit, és látod a férjednek még plusz munkája is lesz,hidd el igy meg fognak oldódni a dolgaitok. A lejtő után már hegymenet fog jönni! :)

A pocakodban lévő babával van gond, jól értem?

Jesszus, mire kellett ennyit kiadnotok? :O

mi is voltunk egyszer nagyon vacak helyzetben... lebetegedtem, mellhártya gyulladáson és tüdőgyulladásom volt, 40 fokos lázzal fetrengtem otthon napokig. majd a férjemnek kibírhatatlan fájdalmai lettek, elment orvoshoz és már nem is engedték haza, egyből vitték a kórházba, 2 nap múlva már műtötték. a gyerek így ment a nagyszülőhöz, pedig soha nem volt ott egy éjszakát se... gondolj bele, a férjemnek még csak ruhákat se tudtam bevinni, mert felkelni se tudtam, én is ellátásra szorultam, persze mikor kijött az orvos, engem is kórházba küldött. egyikünk se dolgozott, a tp-m iszonyú kevés volt, férjemnek meg semmi, mint kiderült, be sincs jelentve és persze ki is rúgták... ezek után jött az igazi pofon, férjemnek 4 hónapig kellett feküdnie, én kb. 2 hónap alatt épültem fel, a tartalékainkat gyakorlatilag gyógyszerre költöttük és meghalt a nagymama akit el kellett temetni... :( (le se írom mennyibe kerül)

még a jegygyűrűket is be kellett adnunk a zaciba, szó szerint 0Ft-unk volt... vagyis mínusz, akitől tudtunk, kölcsön kértünk. utána még egy fél év volt mire visszafizettünk mindent, borzalmas időszak volt :(

kitartás nektek, most már csak vége lesz a rossz szériának!!!