Gondoltatok már arra, hogy mi lesz a gyerekeitekkel, ha meghaltok?

Amit írsz az az élet rizikófaktora.

Ezeket sajnos nem befolyásolhatjuk.

Azt sem tudhatod hogy az apa hogyan reagálna egy ilyen helyzetre.

Erre is van konkrét példám. Él itt a falunkban egy apuka, aki híresen szaralak volt. A neje elhagyta. Nem is nagyon érdekelte a fiuk.

Amikor az anya meghalt hozzá került a kisfiú. Hát, nagyon megváltozott.

Nálunk konkrét vészterv van.

Ha a szüleim távoznak akkor én nevelem tovább a húgom, ami annyi változást jelent hogy hétköznap is itt enné a fene.

a

5# vagyok.

Nekem azt mondta a férjem, hogy ha történne velem valami, neki soha nem kellene másik nő, csak az lenne az élete célja, hogy felnevelje a fiunkat. Eszébe nem jutna újranősülni.

Még meg is orrolt rám, amikor azt mondtam neki, hogy fordított esetben ha úgy adódna, lehet férjhez mennék újra (de nem biztos). De nyilván a fiam lenne mindig is az első helyen, jöhetne akárki.

Érdekes esetnek voltam fültanúja. A felső szomszédunk jellemzően nyitott ablaknál, üvöltve kommunikálva élte az életét, így arról is tudtam, amiről nem akartam.

Gyerekük született, az erkélyen telefonálásokból az állt össze, hogy igazi tahóparaszt a fickó. Szórakozni járt, a gyerek idegesítette, mindent a nő csinált.

Egy idő után csendesebbek lettek és egyre többször hallottam a fickót gügyögve beszélni a gyerekkel. Minden reggel 7 körül, aztán délután, este is.

Egyszer a férjem felment hozzá, mert folyamatosan az erkélyünkre hamuzott. Az akkori beszélgetésükből derült ki, hogy meghalt a gyerek anyja és a fickó egyedülálló apa lett. Fogyott vagy 30 kg-ot.

De abból, ami lehallatszott, jó apja lett a kislánynak. Sajnos ez a kényszerítő körülmény kellett hozzá.

Unokatesómnak az apja alkoholista volt. Soha nem bántotta a családját, de nem is érdekeltemi van velük. Alig volt otthon, akkor is részegen feküdt. Egyik nap kapott egy telefont, hogy a felesége agyvérzést kapott a munkahelyén és meghalt. A gyámügy el akarta hozni hozzánk unokatesómat, de édesanyám mondta, hogy adjanak egy esélyt az apjának. Ha nem megy bármikor befogadja a kislány.

Apuka attól a naptól kezdve egy kortyot sem ivott. Mosott főzött, takarított, dolgozott, mindent megadott a lányának. Gyönyörűen felnevelte, tényleg le a kalappal.Sajnos unokanővérem esküvője előtt egy hónappal meghalt, így az unokát nem látta. Senkinek nem úgy él az emlékeiben, hogy alkoholista, hanem egy példamutató apa!

Hidd el, egy ilyen tragédia után sokan megváltoznak.

Én is félek. Egyedül nevelem a fiam, az apja nem is ismeri, a szüleimtől több száz km-re lakunk. De bízok Istenben, hogy látom felnőni a fiam.