Tényleg baj, ha bölcsis beszoktatásnál nem sír a kisgyerek?

Köszi, hogy írtatok.

Nincsenek hiú ábrándjaim afelől, hogy ha az első pár nap ilyen könnyen ment, akkor ez mindig így lesz, csak nekem rémálmaimban mindig úgy jelent meg a bölcsibe-szoktatás, hogy a gyerek belém csimpaszkodva üvölt és le nem lehet rólam szedni már a legelejétől. Ehhez képest eddig semmi probléma, semmi sírdogálás nem volt, és ez kicsit meglepett, mert abszolút nem erre számítottam.

Nagyon szoros és bensőséges a kapcsolatunk a kislányommal, de nem az a matrica-gyerek, napközben néha odajön hozzám, megsimogat, megölel, aztán rohan tovább, de sosem volt az a tipikus ölbe-baba. Ennek ellenére, mint írtam, mindig nagyon megörült, ha ismét találkoztunk bölcsi után.

Egyébként korábban már többször is volt nélkülem, eddigi 19 hónapjában kb 5-6 alkalommal előfordult, hogy nagyszülőknél maradt délután, és ők is fektették le aludni. Ezeken az alkalmakon is minden problémamentesen zajlott. (ebből kifolyólag lehet nem kellett volna meglepődnöm ennyire ezen a pár napon, na mindegy)

Bocsi, jól elbeszélgetek itt magammal, csak jár az agyam egyfolytában a téma körül.